2020. május 4., hétfő

Karina Halle - Éjszaka a tiéd leszek

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 




Cím: Éjszaka a tiéd leszek
Író: Karina Halle
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: Egy nyughatatlan skót rögbijátékos, aki nem a szabályok szerint játszik.Egy nyüzsgő férfifaló, aki már feladta a szerelmet. Amikor Lachlan és Kayla találkozik, az ellentétek nem csupán vonzzák egymást, de egyenesen szét is robbannak. Kayla Moore-t sosem zavarta, hogy forróvérű férfifaló hírében állt. Legalábbis addig nem, amíg be nem töltötte a harmadik x-et és a legjobb barátnői, Stephanie és Nicola meg nem állapodtak Linden és Bram McGregor oldalán, otthagyva Kaylát kakukktojásnak. Belefáradt, hogy ő legyen a gyertyatartó, az egyéjszakás kalandjaival és a sehova nem vezető randijaival San Franciscóban, ezért megfogadja, hogy önmegtartóztató életet kezd élni, és a férfiakat a háttérbe szorítja. Egészen addig működik is a dolog, amíg meg nem pillantja Linden és Bram unokatestvérét, Lachlan McGregort. Lachlan ugyanis az erotikus képzelgései élő megtestesítője: magas, tetovált, és olyan masszív, mint egy kamion. Könyörtelen tekintetével és sikeres rögbikarrierével Edinburgh-ban Lachlan olyan fajta férfinek tűnik, aki miatt Kayla azonnal kidobná az ablakon a fogadalmát. De Lachlant csendes és komoly viselkedése miatt nehéz kiismerni, pláne közel kerülni hozzá. Aztán egy hosszú, felejthetetlen közös éjszaka után Kayla rádöbben, hogy sokkal több van ebben a merengő macsóban, mint amit csupán szemmel látni enged magából. De annak ellenére, hogy vibrál köztük a levegő, Lachlan nem maradhat Amerikában. Kaylának döntenie kell. Vajon képes lesz gyökerestül kitépni addigi életét és megváltoztatni olyasvalakiért, akit alig ismer, és kockáztatja, hogy megégeti magát újra? Néha a szerelem csak egy játék, amit játszani kell.




Vélemény


Kezdjük is az elején, Lachlan ábrázolásával, akinek borzalmas gyerekkora volt. Eleve olyan ember vagyok, aki harap arra ha egy szülő felelőtlen, nem törödik a gyerekével, elhagyja, magyarul egy idióta. Azt is tudom, hogy valaki azért adja árvaházba a gyermekét, mert nem tud neki semmit adni, de akkor legalább tarthatta volna vele a kapcsolatot vagy valami. Szóval a szemembe ez nem mentség, nagyon ellenszenves lett nekem Lachlan anyja, de folytassuk, félre teszem addig a dühöngésemet. Lachlant ugye az édesanyja előbb elviszi egy boltba, hogy karácsonyi ajándékként válasszon magának egy plüss figurát. Ez annyira édes jelenet volt, megkönnyeztem, hogy ennyire örült egy kis plüss oroszlánnak, hogy mennyire büszke volt rá, csak az övé volt. De ahogy kiderült, hogy mostantól árva házba kerül, a lelkem szakadt meg szegény kis fiúért. Annyira kiabált az anyja után, annyi mindent megígért, én tényleg majdnem elsírtam magamat. De megértettem, hogy az előző történetbe miért ábrázolták ilyen csendesnek és visszafogottnak. Kaylaval folytatjuk, bevallom, már az elején imádtam ezt a lányt, a nagy száját, hogy ilyen irgalmatlanul csúnyán tud beszélni. Én se vetem meg a csúnya beszédet, talán ezért is kedveltem meg ennyire a lányt, nagyon szókimondó volt és szeretem is az ilyen embereket. Folytatva a dolgokat, Kaylaék beszélgettek, a lány éppen önmegtartóztatást gyakorolt, de amint felbukkant Lachlan, sutba akarta ezt dobni (Meg is értem miért, khm). Igyekezte visszafogni magát, de az egyik pillanatban Bram megszólította és megkérte, hogy segítsen neki „reklámozni” a Lachlannal közös tervüket. Kayla elszomorodott, igaz, hogy egy újságnál dolgozott és egyetem alatt arra is készült, hogy majd cikk író lesz, de még se ezt dobta neki az élet, de megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt, majd haza ment. Másnap beszélt a főnökével, aki átirányította a cikkírók vezetőjéhez, de sajnos visszautasította, így Kayla az ott dolgozó barátjától kért segítséget aki azt tanácsolta, hogy írja meg a cikket és ő majd kijavítja neki. Kaylanak persze tetszik az ötlet, kér pár tanácsot amiben arra jutnak, hogy Lachlannal kell interjút készítenie, az nagyobb dobás lehetne, így a lány meg is beszéli ezt Brammel aki szól az unokatestvérének, hogy segítsen ebben neki. Bram először is figyelmezteti Kaylat, hogy túl személyes kérdéseket ne tegyen fel, mert felzaklatja ezzel LachlantKayla persze jól beletenyerel egy kényes témába már az első percekben (pedig még az interjúra se tértek rá), ezért a férfi ott hagyja dúlva-fúlva. Ha nem olvastam volna Lachlan múltját, vagyis egy nagyon kicsi részét, akkor egy kicsit seggfejnek éreztem volna, hogy egy parányi kérdéstől 32 évesen mennyire feltudja kapni a vizet. Kayla rosszul érzi magát, amiért elcseszte a lehetőséget, alig mer próbálkozni, de végül csak megszületik egy újabb találka, ezúttal esőben, és egy rögbi pályán. Na ki találja ki innen mi következik? Hm? Persze, hogy elkezdtek játszani, mint az óvodások, de annyira édesek voltak, főleg Kayla amilyen komolyan vette, hogy ő bizony nyerni akar. Női büszkeség, hehe:DD 
Már majdhogy nem fogócskáztak, a szikra csak úgy pattogott közöttük ahányszor kicsit közelebb kerültek egymáshoz, de végül nem lett semmi több. Örültem is neki, nagyon elején lett volna ha most egymásnak esnek, ezért kíváncsian olvastam tovább. Lachlan szemszögéből is megismerhettük a dolgokat, beletekinthettünk a gondolataiba, és a fikarcnyi kis Kaylahoz való vonzódásához (Mondtam már mennyire imádom ezt a pasit? Nem? Akkor most mondom, mert nagyon édes!). A cikk hamarosan megszületett, de nem Kayla neve alatt adták ki, amiért a lány borzasztóan csalódott lett, de muszáj volt eltitkolja, hisz nem olyannak ismerték meg aki ennyi miatt összetörne. Pedig nagyon is fájt neki, Lachlan pedig igyekezett megvigasztalni a maga macsó, szűkszavú módján. Egyre jobban látszott, hogy mennyire egymásnak valók, de még mindig nem történt semmi több. Egészen addig az estéig, mikor elmentek egy koncertre, ahol VIP belépőkkel a legjobb helyre jutottak és így ülve élvezhették a régebbi dalokat. Romantikus pillanat volt, az én szőrös kis szívem is megdobbant értük, mégis Lachlan egyik pillanatban úgy felpattant és rohant el, mint akinek bolha csípte meg a fenekét. Kayla pedig utána. Az ember azt hinné, hogy megbeszélik a dolgokat, de neeeem, megjelenik két kóbor kutya és a nyomába szegődnek, vagyis először Lachlan, majd Kayla is. Innen derül ki, hogy Lachlan amúgy kutyákat ment, és gyerekek, elcsattan az első csók is! Hát én annyira meglepődtem, hogy felvisítottam, és nem, cseppet sem nézett Irodalom óra közepén hülyének a tanár, áhh dehogyis. Szóval elcsattant az első csók, és innen indult a lavina. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, több dolgot ismertek meg a másikról, és ugyan kiborult egyszer a bili, de ez lendítette meg a kapcsolatukat, Lachlan lépett egyet felé, és végre eljött az ideje a szerelmeskedésnek (200 oldal után már ideje volt hehe). Lachlan visszautazásáig kevesebb, mint egy hét volt és ki akarták használni rendesen, de ennek a tervnek keresztbe tett a kis csapat akik egy utazásra invitálták a pajtikat. De talán kellett ez a kis utazás, elég rendesen eltöltötték a hétvégét, de a visszaindulás pillanata volt a legrosszabb.
Összeszorult szívvel vártam, hogy mikor is szólal meg az egyikőjük, ne hagyják már annyiban a francba is, és hála az írónak, ez meg is történt, 
Lachlan elhívta a lányt, aki ugyan habozott, de végül belement, és kezdetét vehette az utazás! Itt volt egy elválasztó oldal, vagy nem is tudom, és elég jó megoldásnak gondoltam, hogy ne szedje két részre a kiadó ezt a könyvet, és egy könnyed megoldással egybe tették, noha így elég vastagra sikerült, de nem panaszkodunk, inkább élvezzük. Kayla és Lachlan elrepültek Skóciába, és már első nap megismerkedhetett Kayla a férfi munkatársával Amaraval. Először azt hittem, hogy a lánynak tetszik Lachlan, de örültem, hogy szó sincs erről, nincsenek felesleges konfliktusok ebből. Sőt Amara még tanáccsal is ellátta a lányt másnap amiért még egy plusz pontot írtam fel a listájáraKayla elkísérte  Lachlant az egyik edzésére, utána pedig találkozott a szüleivel ami nem igazán sikerült annyira fényesre, de végre kiderült Lachlan múltja, egy kisebb és mégis fontosabb darabja. De a múlt sose enged, főleg ha nem zárjuk le magunkba, így jöhetett az is, hogy Lachlan kezdett visszaesni az alkoholizmusba. Kayla az elején még mellette volt, de mikor Lachlan már annyira lesüllyedt, hogy mámoros pillanataiban összetörte a lány szívét, az említett hölgyemény kezdte feladni. De az a gondolkodása, hogy a szerelem csak akkor szerelem ha minden habkönnyű, teljesen kikészített. Már épp megtudták volna beszélni a dolgokat, mikor Kayla kapta a hívást, hogy az anyja agyvérzést kapott, ezért rohant is haza. Szegény Lachlant borzasztóan sajnáltam, eddig kedveltem Kaylat, de annyira elvette az eszét a napok múlásával a bűntudat, hogy rettentően képmutató lett. Mikor a bátyját elhagyta a pasija, észre se vette, hogy ugyanazt csinálta ő is Lachannal, ott hagyta, mikor a férfinak szüksége volt rá, de Lachlan akkor is mellette állt, Kayla meg hisztis picsa módjára viselkedett és minden erejével igyekezett ellökni magától. Már legszívesebben felképeltem volna, ez az utolsó 20 oldalra is érvényes voltLachlant nem értettem, mégis, hogy tudott ilyen türelmes lenni, mikor a lány elakarta felejteni, figyelmen kívül hagyta a szerelmi vallomásait, és egyszerűen idióta vooooltLachlan nem számíthatott rá, pedig neki sokkal rosszabb múltja volt, és Kayla elvárta, hogy hát lépjen egyedül túl rajta, mert ő már nem bírja. A vége nagyon felidegesített a viselkedése, pedig esküszöm kedveltem, de ezt nagyon lerontotta a hülyesége. Mégis, nagyon cuki volt Lachlan ahogy megkérte a kezét, hát azt hittem megzabálom ezt a férfit! 
  

Összességében: 
Egy hosszú, érzelmekkel teli történetet kaptam, még ha sokáig is húztam az olvasását. Úgy érzem mondhatom ezt a sorozat legjobb részének, még akkor is ha utolsó kettőt nem is olvastam még. Lachlant megszerettem, egy igazi kis mackó volt akit minden alkalommal legszívesebben magamhoz öleltem volna a jó szíve miatt. Megzabálom, de komolyan. Legnagyobb karakter változást is nála tapasztaltam, a csendes rögbijátékosból lassan egy boldog és kiegyensúlyozott férfi lett, aki nőül vett egy bolond asszonyt. Viccelek, viccelek, Kayla is jó volt, szerettem a nagy száját, és azt, hogy kiderült róla a nagy szája egy érző szívet takar. Szokták mondani, hogy unalmasak a sablonos történetek. Igen, azok, de ha valaki jól megírja, akkor elrabolja az ember szívét és észre se veszi, hogy mennyire a bűvkörébe zárta. Akárcsak a varázslat, teljesen a hatalma alá von. Karina Halle egy igazi boszorkánynak számít a könyvek terén, harmadjára rabolta el a szívemet.  


Baráth Viktória - Az igazság árnyékában

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 



Cím: Az igazság árnyékában
Író: Baráth Viktória
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 344
Fülszöveg: Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa. Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére. Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?




Vélemény


Mikor befejeztem az első kötetet, rengeteg gondolatom támadt a folytatást illetően. Viki egy olyan függő végben hagyta az olvasóit, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy szeretném a folytatást vagy sem. Márpedig nagyon érdekelt, de amit kaptam... nos őszintén szólva többre számítottam. Szeretem Baráth Vikit, nem azzal van a gond, de annyira nehezen fogtam neki az olvasásnak, mint ha csak fogorvoshoz mentem volna kihúzatni a fogamat. Lehet velem volt a baj, lehet, hogy pont nem jókor kaptam a kezeimbe a könyvet, de nem tudta azt az érzést nyújtani, amit eddig éreztem tőle. Teljesen le voltam taglózva, mikor a történet évekkel később folytatódott, az ember azt se tudta hirtelen hol van, és ez is csak néhány oldal után esett le, hogy ja hát amúgy ugrottunk pár évet.  
Rengeteg csavar volt benne, sokszor kapkodtam a fejemet, a végén már azt se tudtam hova nézzek, alig fogtam fel, de persze ez lehet az én hibám volt. Sajnáltam, hogy Hannah és Jason kapcsolatáról csak később tudhattuk meg a dolgokat, sőt még nagyon akkor se, az elején úgy éreztem nagyon sok az információ, szinte képtelen voltam befogadni.  Amennyire szerettem az első részét, annyira nem nyűgözött le a második. Természetesen nem szidni akarom, nagyszerű világot épített fel az írónő, de nekem úgy érzem túl sok volt ez. Az utolsó 20 oldalt már be se mertem fejezni, innen-onnan hallottam csak, hogy mi volt a vége, mondom hát valami hasonlót képzeltem el Baráth Vikitől.  
A karakterekről szólva, Hannaht már az első részben nem kedveltem annyira, sőt kifejezetten sokszor zavart a döntéseivel, és Jason lett a legjobb, de most... a kedvenc álompasim leesett a lépcsőfokról, egyszerűen nem tudtam elhinni mi történt vele. Annyira nem akarom savazni a könyvet, de tényleg nincs bennem rossz szándék, mégis úgy érzem... a végletekig csalódtam. Imádtam az első részt, az volt az első Baráth Vikis regény amit olvastam, és most mégis tehetetlenül állok, hogy a második kötet nem nyerte el a tetszésemet pedig már annyi ideje vártam rá. Szóval köszönöm, hogy olvashattam, de úgy érzem a sorozat befejező kötetét nem fogom a kezembe venni, talán legközelebb lesz olyan sorozata Vikinek, ami az én igényeimnek is megfelel jobban.