2018. október 20., szombat

Maria V. Snyder - Méregtan

Cím: Méregtan
Író: Maria V. Snyder
Kiadó: Könyvmolyképző
Tartalom: Merénylet, ​mágia, megpróbáltatások… A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.


Kritika: Vigyázat, spoilert tartalmazhat! 

Mikor először megpillantottam a könyv borítóját, elfogott egyfajta vágy, hogy haza vigyem és azonnal kiolvassam - szégyenszemre erre csak két hét után került sor -, anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. persze fáj is a lelkem, mert megint borító alapján ítéltem, de ez megszokás. Rajta van minden lényeges ami megragadja az ember figyelmét, a növényekkel egybe olvadó haj, a félig látszó fej egyfajta titokzatosságot kölcsönzött a könyvnek, ami a gyenge pontom.
A könyv első pár fejezetében megtudhatjuk, hogy Yelena - rohadtul tetszik ez a név amúgy :D - megölte Reyadot, amiért a bűntetése halál lenne viszoooooont itt jött a fordulat, Valek a Viselkedési kódexben előírtak szerint fel kell ajánlja az ételkóstolói tisztséget, amit a véletlennek tudhatunk be, khm khm. Innentől lassacskán beindulnak az események, Yelena kitanulja az ételkóstoló csínyját - bínyját, egészen addig míg ez a tisztség át nem megy egy egészen magasabb rendű státuszba. Persze a lány legnagyobb kárára, mert ő nagyon nem szeretne ilyen életet, a nyugalom és a békesség annál inkább vonza. Az életére tőrnek, kémkednie kell, bújkálnia kell Brazell katonái ellen közben ha ez még nem lenne elég a saját elméjében is harcok dúlnak.
Yelena karaktere folyamatosan változik a történet előrehaladtával, a visszahúzodó, naiv lány átalakul bátor "hőssé", olyanná aki mindenki szeretne válni. A maga túlgondolós jelleme szimpátiát ébreszt az emberben, hisz nem tökéletes, túl sokat agyal, paranóiás, ami gyakran velünk is megeshet.
Atya ég, mikor a két erőiker bejött, esküszöm felsikítottam, pedig nem is tudtam addig a nevüket, de már megkedveltem őket :D. Az Alice Csodaországból arra a két egyforma ikerre emlékeztettek, Yelena meg magára Alízra. Valek meg az a kis őrült kalapos, aki Johnny Depp olyan tökéletesen alakított. Viszont különösebben Arit kedveltem meg, minden szava megfontolásról és bölcsességről tanúskodott amiért egy bátyra emlékeztett.
Íriszről megoszlott a álláspontom, az elején tényleg nem kedveltem, sunyi és megátalkodottnak tűnt, viszont egyre több dolog derűlt ki róla kapcsolatban amiért a nézeteim is megváltoztak vele szembe.
Valekről konkrét véleményem nincs, tipikusan az a könyves pasi, akiért minden lány ácsingózik, köztük persze jómagam is, akiről egyre több és meglepőbb dolgokat tudunk meg. Na jó, nem húzom tovább, imádom azt a pasit :D
Az angol változatát nem olvastam, de rá kell vennem magamat, legnagyobb sajnálatomra nem hiszem, hogy a sorozat összes kötete megjelenne magyarul, szóvaaaaal:c


Összességében:

Az alapkoncepció nagyon ütős volt, sokat tanultam a könyv által, figyelni az illatokat és nem csak a szaglásomra hanem a hasznos kis ízlelő bimbóimra is hagyatkozni. Az ami az elején értelmetlen maszlag volt, a végére kerek egésszé vált, minden egyes értelmetlen foltot okokkal és érvekkel feltőltve. Jelentem, borzasztóan tetszett a könyv!



Kedvenc idézetek:


- Yelenára, a legújabb ételkóstolónkra! Legyen a szolgálatunkban töltött időd hosszabb és sikeresebb, mint az elődödé!


- Tényleg nagy segítség lehet. Tudod, kikből vállhatna még remek harcos?
Ari válla lecsüggedt, mintha előre tudná, mit készül mondani Janco, és máris megadta voln magát az elkerülhetetlennek.
Felébredt a kíváncsiságom, így hát megkérdeztem:
- Kikből?
- A táncosokból. Megfelelő kiképzéssel a fesztivál tűztáncosai bárkivel felvehetnék a küzdelmet. Amikor lángoló botot pörgetnek a kezükben, egyikükkel sem szívesen szállnék szembe, semmiféle fegyverrel.
- Legfeljebb egy vödör vízzel felszerelkezve - vágott vissza Ari. 


- Szerintem káprázatos ötlet - válaszolta. - Mivel sikerült rávenned az erőikreket, hogy tanítsanak,
- Az erőikreket?
- Ha Ari erejét egyesítenénk Janco fürkeségével, verhetetlenek volnának. Ám mostanáig nem kellett próbára tennem az elméletemet, hiszen még egyszer sem támadtak rám együtt. Senki sem mondta, hogy lehet két jobb kezem(...).


- Az a baj a szóbeszéddel - lihegtem -, hogy nehéz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.


- Nem is rossz egy kis hányóstól - jegyezte meg Maren az edzés végén. - Látok benned reményt.
Amikor induláshoz készülve felemelte a botjait a földről, Ari a vállára fektette óriási kezét.
- Yelenának hívják. Ha nem vagy hajlandó a nevén szólítani, ne is gyere vissza holnap. 


- Yelena!
Megálltam az ajtóban, hátrapillantva a vállam fölött.
- Egyszer azt mondtad, még nem állok készen, hogy elhiggyem neked, miért ölted meg Reyadot. Most már hinnék neked.
- De most már én nem állok készen, hogy eláruljam neked - válaszoltam, és kiléptem az ajtón.


- Én úgy látom, hogy a menekülés és a rejtőzködés máris remekül megy neked. Egy teljes hetedbe került, mire összeszedted a bátorságodat, hogy Marenhoz fordulj. Ráadásul, ha rajtad múlna, még ma is hányós kislánynak szólítana. Meg kell tanulnod kiállni és küzdeni azért, amit elakarsz érni. - Ari idegesen játszadozott a késsel, körbe - körbe forgatva a kezében.
- Mindig a csatatér szélén toporogsz, készen arra, hogy kereket oldj, amint rosszra fordul a helyzet. De amikor már ki tudod ütni a botot Janco kezéből, engem pedig le tudsz dönteni a lábamról, lesz elég erőd, hogy kiállj magadért. - Kis ideig elhallgatott, majd folytatta: - Ha úgy érzed, hogy mással is kell foglalkoznod, akkor csak rajta... az edzések mellett. Akkor ha legközelebb valaki okádósnak szólít, lesz elég magabiztosságod a pokolba küldeni.


- Miért kántálsz rímbe szedett versikéket harc közben?
- Segít megtartani a ritmust.
- Nem gúnyolnak ki miatta a többiek?
- Miután a földbe döngöltem őket, eszükben sincs.


- Na és mi történt a híres szavakkal: ,,Kik együtt vívnak, kiállnak ostromot, mindörökké barátok"? - kérdeztem Jancótól, a rugós tőrömre írt üzenetet idézve.
Janco szeme felragyogott.
- Te ravasz róka! Akkor hát máris sikerült megfejtened?
Önelégülten vigyorogtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése