Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.
Borító:
Eleinte nem tetszett, de egyre jobban szimpatizálok vele.
Tartalom: Történetünk eleje ott kezdődik, amit a fülszövegben is olvashattunk. Emerie elfoglalta Drew irodáját, kiderül, hogy átverték, ezért másnap elmegy a férfival a rendőrségre, hogy jelentést tegyen. Persze, előbb el kellett simítani pár dolgot Emerie múltjával kapcsolatban, mint kiderült szemérem sértést követett el, de hamar lezárult ez a dolog. Kis kavarodás után, Drew felajánlotta Emerienek, hogy maradhat, amíg a titkárnője vissza nem jön a beteg szabadságról, amit a lány ki is használ hálálkodva, hisz éppenséggel sehova máshova nem tud menni. Pár napig mennek a dolgok, a férfi szívatja kicsit a lányt, találkozik a legjobb barátjával is, míg végül oops, egymásba szeretnek. Kiderül lassan Drew múltja is, Emerie élete se marad lepel alatt. A történtek fordulatot vesznek, Drew exfelesége több pénzt akar, a fiúkkal zsarolja. Drew válasz út elé ér, a szerelme és a fia között. Hm hm, melyik a jó választás? Vagy kell egyáltalán választani?
Vélemény: Te jó szagú ég! Imádtam, komolyan, az elejétől a végéig minden egyes sorát faltam! Alig 8 óra alatt kivégeztem, volt benne minden, romantika, erotika, viccelődés, szomorú pillanatok. Drew a világ legédesebb pasija, nagyon sok mindent megélt, a fiát is majdnem elvesztette, de kitartott mellette még ha nem is az ő vére. Ez borzasztóan édessé tette a szemembe, hisz ahogy mondják a család nem a vértől függ. Hát itt ez a mondás, nagyon is érvényesült! Alexát utáltam, noha a második nevem is az, attól függetlenül megtudtam volna folytani egy kanál vízben. Gyűlölni tudtam, semmi, de semmi jó tulajdonsága nem volt, azonkívül, hogy megszülte azt a csodás kisfiút akit Drew annyira szeretett. Emerie, egy nagyon talpra esett és okos lány, de mégis kellő humorral lett tele tűzdelve. Nagyon tudtam vele azonosulni, nem azt a buta kislányt kaptam, mint néhány történetben, hanem képes volt átgondolni dolgokat, segíteni az embereken és még akkor sem vesztette el a hitét mikor látta, hogy milyen csúnya válások is vannak. Igyekezett jó barát, de jó barátnő is lenni, annyira sajnáltam, hogy Alexa áldozatává vált. Olvastam volna még tovább! De komolyan! Legalább a haláluk pillanatáig, a szívemig hatolt minden sorra, megnevetett, néha sírtam is picit,(elnézést, nőiesen izzadtam) de a vége azt mindent vitt. A cukiság faktort Vi Keeland kilőtte!
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.
Kritika
Borító:
Eleinte nem tetszett, de egyre jobban szimpatizálok vele.
Tartalom: Történetünk eleje ott kezdődik, amit a fülszövegben is olvashattunk. Emerie elfoglalta Drew irodáját, kiderül, hogy átverték, ezért másnap elmegy a férfival a rendőrségre, hogy jelentést tegyen. Persze, előbb el kellett simítani pár dolgot Emerie múltjával kapcsolatban, mint kiderült szemérem sértést követett el, de hamar lezárult ez a dolog. Kis kavarodás után, Drew felajánlotta Emerienek, hogy maradhat, amíg a titkárnője vissza nem jön a beteg szabadságról, amit a lány ki is használ hálálkodva, hisz éppenséggel sehova máshova nem tud menni. Pár napig mennek a dolgok, a férfi szívatja kicsit a lányt, találkozik a legjobb barátjával is, míg végül oops, egymásba szeretnek. Kiderül lassan Drew múltja is, Emerie élete se marad lepel alatt. A történtek fordulatot vesznek, Drew exfelesége több pénzt akar, a fiúkkal zsarolja. Drew válasz út elé ér, a szerelme és a fia között. Hm hm, melyik a jó választás? Vagy kell egyáltalán választani?
Vélemény: Te jó szagú ég! Imádtam, komolyan, az elejétől a végéig minden egyes sorát faltam! Alig 8 óra alatt kivégeztem, volt benne minden, romantika, erotika, viccelődés, szomorú pillanatok. Drew a világ legédesebb pasija, nagyon sok mindent megélt, a fiát is majdnem elvesztette, de kitartott mellette még ha nem is az ő vére. Ez borzasztóan édessé tette a szemembe, hisz ahogy mondják a család nem a vértől függ. Hát itt ez a mondás, nagyon is érvényesült! Alexát utáltam, noha a második nevem is az, attól függetlenül megtudtam volna folytani egy kanál vízben. Gyűlölni tudtam, semmi, de semmi jó tulajdonsága nem volt, azonkívül, hogy megszülte azt a csodás kisfiút akit Drew annyira szeretett. Emerie, egy nagyon talpra esett és okos lány, de mégis kellő humorral lett tele tűzdelve. Nagyon tudtam vele azonosulni, nem azt a buta kislányt kaptam, mint néhány történetben, hanem képes volt átgondolni dolgokat, segíteni az embereken és még akkor sem vesztette el a hitét mikor látta, hogy milyen csúnya válások is vannak. Igyekezett jó barát, de jó barátnő is lenni, annyira sajnáltam, hogy Alexa áldozatává vált. Olvastam volna még tovább! De komolyan! Legalább a haláluk pillanatáig, a szívemig hatolt minden sorra, megnevetett, néha sírtam is picit,