Corinne Michaels - Még egyszer, kérlek

Köszönöm az olvasási lehetőséget az Álomgyárnak!

Cím: Még egyszer, kérlek
Író: Corinne Michaels
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: Idővel igazán jó lettem abban, hogy mikor szálljak ki a játékból. Először is: a férjem. Életem legjobb döntése volt, hogy elváltam tőle. De egyedülálló anyaként, miközben épp munkát keresek, nem könnyű kifújnom magam. Így amikor egy hírességekkel foglalkozó oldal blogger pozíciója az ölembe hullik, úgy érzem, megütöttem a főnyereményt. Legalábbis az első megbízásig, amikor először találkoztam Noah Frazierrel, aki… gyakorlatilag meztelen volt és nedvesség csöpögött róla. A szívem majd kiugrott a helyéről, és képtelen voltam egy épkézláb mondatot kinyögni. A szépen kidolgozott hasizma, az ellenállhatatlan vigyora és a kristálykék szeme túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz legyen. Úgyhogy mit tettem? Jól berúgtam és megaláztam magam, naná. Én kész vagyok elfelejteni azt a kínos estét, miközben Noah nem szándékszik hagyni, hogy továbblépjek. Helyette inkább megszervezte, hogy egy jelentős tudósítást írjak róla, ezzel biztosítva, hogy még több időt töltsünk együtt. Egyik zavarba ejtő pillanat a másik után, egyik csók a másik után, és mielőtt megállíthattam volna magam, rájöttem, hogy belezúgtam. De amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, vajon hibáztathatom-e őt, ha kiszáll a játékból?
Mit nem adnék még egy utolsó alkalomért…
Corinne Michaels, a New York Times bestsellerszerzőjének legújabb, szívet melengető romantikus története.

Kritika:

Borító: Tetszetős, sötét, mégis élénk szín ami hamar felkelti az ember érdeklődését, úgy ahogy az enyém is tette! 

Tartalom: A történetünk egy váláshoz vezető vitával kezdődik, ahol is megismerhetjük Kristin gondolatait, ahogy a férjét jellemzi és hamar rá is jöhet az ember, hogy nem hiába gondolja azokat. Megegyeznek, hogy a nő elköltözik a háztól, a gyerekekkel együtt. Eléggé nagy hülyeségnek tartottam Scottól, hogy így kidobta a családját, főleg, hogy szegény Kristinnek munka helye se volt. No, de a nőt nem ilyen fából faragták, a barátai segítségével talál magának egy állást és házat is. Egy pletyka blog írójának a pozícióját kapja meg, és egy csábos, közel 40 éves pasival kell interjút csináljon. De ez az interjú és maga a találkozás elég sok bonyodalmat okoz az amúgy is törékeny hajszálon egyensúlyozó nő életében. Mégis, ez egyiküket se igazán foglalkoztatja, belevetik magukat a kapcsolatba, ami ki tudja milyen véget is kap.

Vélemény: A könyv komoly témákat dolgoz fel, az elválás, önmagunk megtalálása, kitartás, gyerek nevelés és még sorolhatnám, de úgyis oda lyukadnék ki. Kezdem is a pozítiv dolgokkal, ami leginkább abban bizonyult meg, hogy izgalmasok voltak a veszekedések, hogy végig nézhettem, hogyan lesz egyre bátrabb a lány és kerül ki Scott hatása alól. Volt rengeteg vicces jelenet, Noah imádni való volt, a lányok pedig tökéletes barátnők, amilyet mindenki szeretne magának! 

Viszont volt benne negatív is, ami elég szembe szúró volt számomra. Első részben az, hogy olyan érzésem volt, mint ha tinédzserekről lenne szó és lényegében a közepétől kapcsolódtak be úgy igazán Kristin gyerekei, pedig szíves örömest láttam volna őket többször. A másik, leginkább Kristin személyisége, ami az elején borzasztóan irritált, de a végén a szívemhez nőtt, mind a négy emberrel. És a befejés! Isteni lett! 

Kedvenc szereplő: Erősen versenyzik Noah és Nicole, mind a ketten baromi viccesek és aranyosak voltak. 

A könyvet itt tudod megrendelni 15%-os kedvezménnyel!

Róbert Katalin - Szelídíts meg!

Cím: Szelídíts meg!

Író: Róbert Katalin

Kiadó: Könyvmolyképző

Tartalom: Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…  Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Kritika:

Húhú, őszintén szólva már nagyon régóta szemezgetek a könyvvel csak úgy terveztem, hogy megveszem, de így is rendben volt. A borító teljesen megragadott, a narancssárga szín szinte kiemelkedett a kis fekete könyvek mellett a polcon, ha bele döglöttem volna se hagytam volna ott. Viszont azt leszögezem, hogy nem igazán szeretek magyar íróktól olvasni, vannak történetek amik így megfognak, viszont vannak olyanok is amik nem érik el azt a szintet amit elvártam volna tőle. Ezt leginkább úgy kell érteni, hogy minden könyvnek van egy rejtett mondanivalója, egy kis üzenet amit bele csempésznek és egy - egy alkalommal nem igazán éreztem, hogy átjött volna ez az üzenet, mármint nem ennél  a könyvnél, hanem egy másiknál, de azt inkább nem fogom részletezni mivel nem a gúnyolódás a célom hanem, hogy elmondjam a "véleményemet" és ezzel segíthessek egy írónak esetleg mosolyt csaljak az arcára. Viszont a Szelídíts meg magával ragadott, még ha a Kis hercegből is vették az ötletet, megvolt az az egyedi stílusa amit az író képvisel és ezzel magáénak mondhatja a történetet. Bevallom, nem olvastam még a Kis herceget, pedig sok ismerősöm ajánlotta, sőt kötelező olvasmány is volt öcsémnek, de valahogy nem tudtam rávenni magamat. Mindegy, nem is ez a lényeg, most a Szelídíts megről van szó, amit... nem igazán tudnék összehasonlítani semmivel, egyszerűen azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok, én is azokhoz az átlagos középsulis diákokhoz tartozom, de még se. Érdekes volt végig kísérni Matyi és Regi történetét, a tipikus kamasz kételyeket, a fontossági sorrendet, a naivitás határait és a felnőttek monoton napjait amikbe már ők maguk is bele fásultak. Üdítő élmény volt egy olyan ifjúsági regényt olvasni ahol a gyerekek... szóval tényleg képesek voltak reálisan, éretten és mondhatni felnőttesen gondolkodni, nem beállítva úgy az egészet, mint ha csak testiségre épülne a kapcsolat, hogy minél hamarabb meglegyen a testiség és varázsütésre a lány problémái is elmúljanak. Az elégedettség megvolt bennem, mivel az író szépen végig vezette a cselekményt, a helyzeteket, gyerek szemmel (ha lehet ezt mondani) nem találtam benne semmilyen logikai bukfencet, mivel hasonló "élményben szenvedtem", mint Róka és tudom, milyen nehéz lehet felhívni a szülők figyelmét, fontosnak érezni magunkat meg hasonlók. Talán ezért is tetszett annyira a történet, mert a magaménak tudhattam, kivéve azt, hogy nekem nincs egy Kishercegem :'D Róka, alias Regina, karaktere pontosan én! De komolyan, imádtam a csajt, a beszólásait, azt, hogy képes - nehezen - felvállalni az érzéseit és mer újra hinni. Matyi pedig... egyrészt kicsit unalmas karakternek tartottam, konkrétan nem is azt, hogy tanul vagy valami csak... szóval én olyan vagyok, hogy nekem pezsgés kell, de attól függetlenül maga a karakter, hogy ennyi kérdése van és milyen színesen látta vagy látja a világot irigylésre méltó. Végtére is borzasztóan aranyos volt a maga módján.

Összességében:

Ez a Kis herceg "feldolgozás" számomra az a könyv amit ha egyszer elolvasok akkor sem fogom tudni megunni és szíves örömest látnám a polcomon vagy olvasnám el még húszszor! (De megígérem magamnak is, hogy az eredeti Kis herceget is elolvasom, okosodjak kicsit :'D )

Kedvenc idézetek:

- Arra vagy kíváncsi, hogy jól keresek-e? - kérdezte az ügyvéd kissé sértetten. Kisherceg a fejét csóválta.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy boldog-e.

- Befejeztem, és valahogy nincs kedvem másba kezdeni.
- Mert olyan, mint ha benned maradt volna a történet, és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged.

Kisherceg megtorpant a küszöbön, és valójában most először gondolkolt arra, hogy Róka mennyire szép. Nem úgy volt szép, mint Rozi, akinek tökéletes, babaszépségű, szimmetrikus arcát kihangsúlyozta a smink és a mndig gondosan elkészített frizura. Róka vonásai szögletesebbek voltak, és hangsúlyosabban látszott rajta a kelletlenség, a rosszkedv, de a vidámság és az elmélyülés is. Róka attól lett szép, hogy valódinak tűnt.

Meghan March - Téged akarlak

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Téged akarlak

Író: Meghan March

Kiadó: Álomgyár

Tartalom: Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!"New Orleans az enyém. Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz. A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek. Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem. Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Nem is lehetett volna körültekintőbb. Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre. Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém. Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy."A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Kritika: 

Borító: Nagy betűk amik felkeltik az ember érdeklődését, lényegre törő cím és impozáns színek. Kell ennél több?:)

Tartalom: Adott egy lány, Keira Kilgore, akinek a férje autóbalesetben hunyt el, khm, egy öröm lánnyal. A lány csak pár nap után tudja meg, hogy a férje jó kora adósságot hagyott hátra, amit a város legrosszabb emberétől vett fel, Lachlan Mounttól. Keirának ki kelllene fizetni néhány munkanapon belül az adósságot, de nem tudja így a férfi örömére, a testét kell adja neki. Lachlan megmutatja neki a mocskos szex rejtelmeit, az anál és egyéb piszkos kis dolgok csínját - bínját. Keira meglepődve veszi észre, hogy bejön neki ez a fajta határozottság a férfi irányából, de még is tart attól, hogy bele szeret a sötét hercegbe így mikor alkalma adódik, haza szökik. Otthon nem várt fordulat éri, ami miatt az egész könyv szinte pofon verésként éri az embert. 

Vélemény: Hú, hát hol is kezdjem? A történet elején nem is tudtam mire számítsak, Mount egy igazi macsó pasi jellemét öltötte magára, keveset tudtam meg róla, amit borzasztóan sajnálok, mivel érdekes személyiségnek tűnik. (Remélem a második rész sokkal többet elárul majd a szívtipróról!)
Keiráról elég sokat megtudtam, őszintén nagyon nem szimpatikus számomra a csaj, folyton hisztizett, mondjuk ez magyarázatot ad arra, hogy a teste és az elméje egymás ellen fordul. Az egyetlen ami tetszett benne az az önfeláldozása volt, amit a szerettei iránt mutatott. Temperance jó fej csajszinak tűnt, azt sajnáltam, hogy róla is keveset lehetett hallani, mivel elég vagány lánynak néz ki. Ó, és Keira legjobb barátnője, a prosti Magnolia akit tényleg nagyon megszerettem, hiába szerepelt keveset, mivel nagypofájú volt, amit személy szerint imádok.
Meghan March ugyanúgy levett a lábamról, fent tartotta az érdeklődésem és befolyásolt, hogy megszerezzem a sorozat második részét! Gratulálok!
Kedvenc szereplő: Magnolia. Szókimondó ami tetszik:D


Összességében:
Egy igazi rossz fiút zsebeltem be, aki teljesen az ujjai köré csavart. Alig várom a sorozat következő részét!

Kedvezménnyel itt tudod megrendelni! 

Emma Chaise - Egy ágyban a herceggel

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Cím: Egy ágyban a herceggel

Író: Emma Chaise

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? 

De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. 

Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar. 

Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte. Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. 

Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert. De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért. Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Kritika:

Borító: Az összhatás igazán passzol, árulkodik arról, hogy miről szól a könyv, sejtet titkokat, perzselő hangulatot és egyéb nyalánkságokat. 

Tartalom: Adott egy herceg, akinek a szülei meghaltak és nagyanyjával meg bajkeverő öccsével él egy óriási palotában. Tökéletes férfinak tűnik, magabiztosság és erő sugárzik belőle, a nőket sem veti meg, főleg ha megfizethetők, de a nagyanyja kiterveli, hogy házasodjon meg és szabadsági időt, csak öt hónapot ad. A herceg persze kiakad, hevesen tiltakozik ellene, de nem tud mit tenni nagymamája akarata ellen. Az első pár részben úgy tűnt, egy tipikus királyi kéjenccel van dolgom aki anyuci pici fia, de ahogy haladtam az olvasással, meglepő volt, hogy ez csak a látszat, amolyan réteg, hogy elfedje azt az embert aki valójában igazán önmaga minden cím és egyéb hercegi dolog nélkül. A másik főszereplő Olivia, aki Amerikában él és az anyja által hátra hagyott pite boltot vezeti. Napi rutinja, hogy hajnali 4-kor fel kel, elviszi a kutyáját sétálni, majd neki lát a pitének, hogy másnap eladhassa baráti áron az embereknek. Jó szívű lélek, ez már akkor érződött, ahogy a családjáról beszélt, mindent megtenne értük csak, hogy biztonságban tudja őket és szerintem ez példa értékű.  A két lélek sorsa végülis úgy keveredett össze, hogy Nicholas (atya ég, még mindig olyan gyönyörűen hangzik) a testvérét igyekszik összeszedni, hogy ne rontsa a királyi család hírnevét azzal, hogy mindenféle borsos áron megfizethető helyen megfordul, miközben máshol munkanélküliek. Szóval Nicholas érte megy, de közben a barátjával Simonnal a sárga földig leissza magát, vagyis inkább csak drága hercegünk. Miközben lófrálnak a városban, betérnek Olivia boltjába és pitét rendelnek. Nicholas jó részeg módjára flörtölni kezd a pincér lánnyal, pénzt ajánl neki, hogy feküdjön le vele, ami egyszerre vicces, groteszk és kicsit szánalmas, de azért maradok a viccesnél, mert szegény fúl részeg volt. Olivia visszautasítja az ajánlatot, elég szép pite arcba tolással, mivel Nicholas elég szépen a tudtára adta, hogy úgy is látja, hogy szüksége van a pénzre. Elmondom, legalább 10-15 percig röhögtem azon, ahogy elképzeltem szegény kandúrunkat, hogy totál felsül a beszólása után. Ezután egy ideig az útjuk külön vált, Nicholas józanodott, Olivia pedig sütögetett finom pitéket. A királyi sarj, mikor már nem szenvedett a másnaposságtól, visszament bocsánatot kérni a lányhoz és elhívta egy randira miközben nem szégyellte a magabiztosságát és pikáns megjegyzéseit a lány testére. (Néha még én is zavarba jöttem, pedig nem vagyok az a pirulós fajta.) Olivia visszautasítja, mellesleg fogalma sincs, hogy egy trón várományosa, de mihelyst megtudja, akkor se nagyon érdekli, mivel maga a férfi fogta meg őt annyira. Ahogy a mondás tartja, minél tovább ostromolják a várat, annál hamarabb elesik és ebben Olivia sem volt kivétel, pár "ostrom" után beadta a derekát és randira ment a szívtipróval. Fantasztikusan sikerült, a kémia kölcsönösen működött köztük, egy ideig minden rendben is volt, amíg Nicholas öccse bele nem rondított és a nyár helyett, amit együtt terveztek, hamarabb vége kellet szakadjon a románcnak. Vagyis vége szakadt volna, ha Nicholas ki nem találja, hogy Olivia tartson velük a tengeren túlra, amibe a lány vonakodva, de bele egyezik, hisz egy életre szóló alkalom, amit nem szalaszthat el. Szóval vele tart, megismerkedik Nicholas otthonával, a szokásaikkal, lesz egy kis veszekedés, békülős etye - petye, és a többi finomság amit nem akarok lelőni, mert az érzés miközben olvassa az ember, sokkal felemelőbb, mint ha tudná, hogy ez meg az történik. 

Vélemény: Minden egyes sor kidolgozottnak, érzelem dúsnak és izgalom keltőnek éreztem, még azután sem hagyott nyugodni, hogy félre tettem, mivel el kellett intézzek pár dolgot. Néha úgy éreztem a lelkembe lát a könyv, a legtitkosabb vágyaimat hozta a felszínre amik megelevenedtek a papír lapokon. A két főszereplő személyisége igen valódinak tűnt, néha hazudni kellett, hogy megvédjük a szeretteinket, vagy éppen lemondani  mindenről, hogy eltarthassuk őket. Komoly témákat feszegetett, a családi összetartozás, a vagyoni kérdések, az emberek iránti tisztelet és, hogy érdemes-e mindent feltenni, hogy megkapjuk azt amire egész életünkbe vágytunk? 

Az írónő stílusa tetszett, úgy tudott írni, amiért rávett, hogy még hajnali 2-kor (suli időben) se tudjak megválni tőle, amiért külön gratuláció, mert ritkán maradok fent annyit. 

Kedvenc szereplő: Marty, nagyon bírtam a megjegyzéseit Nicholas segge iránt. 

Összességében: 

Végeredményben újabb csodálatos könyvvel gyarapodtam, egy álompasival és egy életre szóló tapasztalattal. Ajánlom mindenkinek aki szereti a romantikus könyveket, ahol királyok és "egyszerű" emberek esnek szerelembe, és írják meg a saját láv sztorijukat. 

Kedvenc idézetek:

Ha azt mondanák neked, hogy a világ, amit eddig ismertél - és ahogy ismerted - öt hónap múlva összedől, mit tennél?
Természetesen megpróbálnál mindent kihozni belőle. Az ember megcsinálna mindent, amit eddig csak tervezett - és mindenkit megdugna, akit eddig akart -, amíg lehetősége van rá. 

[...] - Jól nézel ki, kicsim! - kiáltotta olyan erős brooklyni akcentussal, hogy az ember már azt gondolta volna, hogy ki akarja gúnyolni a brooklyniakat. Megnyalta a száját. - Hadd kóstoljam meg azokat a kannákat. Egy kis meleg tej, jó lenne a kávéba.

Volt egy sorozat, Őrjítő szenvedélyek, a legidiótább film, amit valaha láttam. Az egyik epizód egy dilettánsról szólt, akinek az volt a szenvedélye, hogy a nő haját szagolgatta.
Ne haragudj, öreg, amiért lenéztelek! Már értem.

Baráth Viktória - Az igazság nyomában

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Az igazság nyomában

Író: Baráth Viktória
Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 427

Fülszöveg: Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben 

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik… 

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében? 

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Ajánlott zene: Martin Garrix & Bebe Rexha - In The Name Of Love

Kritika:

Borító: Lágy mégis erősen domináló színek, igazán passzolnak egymáshoz és tökéletesen nyújtják a tárgyaló terem hangulatát. (Hozzá téve, nekem is pontosan ilyen körmöm lett, nem is tudom miért, lehet már akkor tudtam, hogy tetszeni fog a könyv :D )
A könyvről: Mikor elkezdtem olvasni, úgy voltam vele, fáradt voltam, túl akartam esni rajta, és ez a hangulat az első 100 oldalig megmaradt utána már érdekelni kezdett a vég kifejlett és tömtek magamba a sorokat, egyfolytában azon töprengve, hogy hú, basszus, na derüljön már ki az igazság.
Az elején megismerhettem Hannaht, ahogy éli a mindennapjait, lefokozták és van egy meleg legjobb barátja. Pozítivan áll a dolgokhoz, igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy visszakapja a helyét és tárgyalásra mehessen, ahol úgy érzi, a helye van. Egy apró véletlennek köszönhetően megkapja az ügyet, méghozzá az államügyész lányának az ügyét kell megnyernie. Itt az ember tényleg nem gondol semmi rosszra, felfogja egy egyszerű kis ügynek, vagyis magamból kiindulva. Hannah munkából hazamenet összefut az új szomszédjával, Maxszel, aki aranyos kisfiús mosolyával leveszi a lábáról a lányt. Randira hívja, amit főhősnőnk szívesen el is fogad, megy a turbékolás, egy hullámhosszon pendülnek, Hannah karrierje is felfelé ívelni látszik. De emberek, ez csak 100-150 oldal volt. Érdekelt, nem hagyott nyugodni, hogy mi az ami az írónő eszébe juthat, de hamar meg is tudtam, ami után csak a levegőt bírtam kapkodni, ismételgetve, hogy: Miiiiiiiii???? Mivaaan? Micsoda? (Vicces látvány voltam, anya szerint:D)
Szóval ott tartottam, hogy minden sínen volt, de gyanakodtam, mert az életben és a könyvekben általában olyankor jön a fekete leves. És jött is, mint derült égből a villám csapás!

Hannah rövid intervallumon belül vesztett el mindent ami fontos volt számára, az udvarlóját és legjobb barátját. De még sem adta fel, erős nő módjára ment tovább, amiért borzasztóan megkedveltem. Jason és Hannah amolyan se veled, se nélküled kapcsolatba kerülnek, ami amúgy irtó aranyos ha úgy nézzük. Igyekeznek megnyerni az ügyet, ki-ki a maga álláspontja szerint, de ahogy egyre mélyebbre ássák magukat benne, úgy derülnek ki olyan titkok amik nem várt fordulatokhoz vezetnek. Itt jön a kérdés, vajon ez össze hozza őket? Nos, aki kíváncsi olvasson bele!

Ha megakarod rendelni, kattints ide! 

Összességében:

Tetszett, hogy az írónő nem hagyta figyelmen kívül egy karakterét sem, mindegy milyen apró dolgot képviselt, azt felhasználta. A stílusa pedig egyszerű volt, nem kellett órákat gondolkodnom egy mondat jelentésén, ami plusz pontnak számít nálam. Miközben olvastam, úgy vetült le a könyv a szemem előtt, mint egy film és megmernék esküdni, hogy mozi vásznon is megállná a helyét!:D

Merem ajánlani mindenkinek aki szereti a nem várt fordulatokat, ha ideg tépő befejezést kap, és a romantika se áll messze tőle, mivel ez a könyv, zseniális! 

Kedvenc idézetek:

- Meg sem próbálsz rám csörögni, hogy nem hamis számot adtam-e meg? - kérdezem meglepetten.
- Miért, azt adtál meg? - néz rám értetlenül.
- Nem - rázom meg a fejemet.

[...] Lehet, hogy a reggeli számláját már látta, de azt valószínűleg nem sejti, hogy este többször is bekapcsoltam a fizetős pornócsatornát, de mindig csak egy-egy percre. Igaz, hogy már nem utálom annyira, mint eddig, de azt tudnia kell, hogy nem lettünk puszipajtások.

- Abbahagynád? - szólok közbe. - Miért nem tudsz csak egyszer normális emberként viselkedni?
- A pszichiáterem szerint ez védekező mechanizmus - vonja meg a vállát, miközben bekap egy adag tésztát -, de szerintem csak nem meri kimondani, hogy egy seggfej vagyok!

Kendall Ryan - Szeress és hazudj

 Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Cím: Szeress és hazudj
Író: Kendall Ryan
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: „Fogalmam sincs, miért adta el a szüzességét potom egy millióért. Mindegy is, én vagyok, aki először magamévá tehettem. Sokat érek vele, mondhatom. Különleges az ízlésem, sajátosak a szexuális hajlamaim. Kissé válogatósabb vagyok az átlagnál. A szűz lányok kitanítása finomságot és türelmet igényel – ami nekem nincs.”
Sophie Evanst sarokba szorították. A testvére élete a tét, ezért csupán egyetlen lehetősége van, hogy kiverekedje magát ebből a helyzetből: el kell árvereznie a szüzességét egy exkluzív erotikus klubban. Miután a legtöbbet ígérő Colton Drake hazaviszi magával, Sophie hamar megtanulja, hogy semmi sem az, aminek látszik, ha erről a csodálatosan zűrös pasasról van szó. Az együttlét olyan kihívásokat jelent Sophie számára, amilyenekre egyáltalán nem számított, és felébreszti benne a vágyat olyan dolgok iránt, amelyek korábban eszébe sem jutottak.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerzőjének bűnösen csábító erotikus regényében mindennek ára van, és a szerelemért kell a legtöbbet fizetni.

Kritika:

Borító:  Igazán figyelem felkeltő, titkokat és egyéb nyalánkságokat ígér, ami felkelti az ember figyelmét. Csodás! :D
Tartalom: Adott Sophie, egy lány akinek az ikertestvére petefészek rákban szenved, és minden vágya segíteni neki. Sok helyen próbálkozik, sztriptízbárban is ahol a főnök egy javaslatot tesz neki, ami eléggé illegális, hisz áruba bocsájtja a szüzességét. Az aukción ott van Colton Drake is, aki kíváncsiságból jött erre az aukcióra, de a végén Sophiet veszi meg, "szexrabszolgaként". Persze a lánynak az első benyomása Coltonról, hogy egy érzéketlen tuskó és már az első este elveszti a szüzességét, viszont kellemeset csalódik, mert Colton magához képest figyelmes a lánnyal. Megad neki mindent amire szüksége van, sőt talán többet is, de még se ér hozzá, ami már kezdett egy kicsit idegőrlő lenni, hisz őszintén arra számítottam, hogy kiélvezi Mr. Drake, hogy ilyen gyönyörű lányt kapott. Hát pont nem, de ez volt a legjobb meglepetés amiben részem volt. Colton és Sophie lassacskán kerülnek egymáshoz közelebbről, a férfiról kiderül, hogy szüksége van Sophiera, arra amit mellette érez, hogy nem olyan pénz éhes, mint Stella. Fokozatosan közelednek a pillanathoz, mikor Sophie oda adja magát és mikor már azt hiszi az olvasó, hogy megtörténik, na akkor töri össze a reményeit az író. Fogalmam sincs, hogy utáljam, vagy szeressem érte, de elérte, hogy megvegyem a sorozat következő részét!

Véleményem: Nem egy kalandos történet, nem az a hű, de nagy csavarok vannak benne, de élvezhető, lefoglalja az embert és a végén pedig eléri, hogy akard tudni, mi történik a következő részben. Megvan a maga szépsége, egy erotikával fűszerezett, önfeláldozó történet, bár azért sajnáltam, hogy nem hallhattam többet Sophie iker testvéréről, a családi életéről, esetleg Coltonról, de szerintem a következő részben minden egyes kérdésemre választ fogok kapni. Kellemes élmény volt, hogy egy minden napos problémát vett elő, nem másolta a Szürke ötven árnyalatát, azzal a tipikus, pénzes vagyok, mindent megkapok és kíméletlenül szeretkezem mindenkivel típusú pasival. Colton karaktere hű maradt a valósághoz, képes volt a gyengédségre és a keménységre is egyszerre, nem próbálta magabiztosabbnak állítani magát, mint amilyen. Talán ezért is tetszett meg, ezért is sorolom őt is a könyves álom pasik közé.
Sophie személyisége talán egy kicsit túl jó, szerettem volna többet megtudni a gondolatairól, hogy mit gondol a testvéréről. Erotikusnak regénynek helyt áll, egy kapcsolat lassú felépítésének is, de a bennem maradt kérdésekre még nem kaptam választ. 
A vége, na az felért egy pofon vágással, tényleg nem számítottam rá és ez felborzolta a kedélyeket, amiért biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi máris akarja a folytatást és megcibálni jó erősen Stellát, amiért a drága Sophieval olyan csúnyán mert beszélni. 
Kedvenc karakter: Colton, egyértelműen ő. 

Ha megszeretnéd rendelni, kattints ide!

Összességében:
A romantika és erotika rajongóinak ajánlom, biztos nagy élvezetet nyújt, majd nekik ahogy nekem is! Nem fogja vissza a pikáns beszédet, szóval vigyázzon aki a kezébe veszi, mert megéget a belőle áradó szenvedély! Megérte elolvasni és örülök, hogy eme könyv a könyvespolcomon foglal majd helyet!


Kedvenc idézetek:

- Gyere - szól oda Pace-nek -, haza kell vinnünk a hercegnőt, hogy leszophassák!
Igen, kérlek!

Már attól ellágyulok, ahogy hozzám bújik éjszakánként, már ez emlékeztet arra, hogy az élet több, mint puszta létezés. Hogy van, amiért érdemes élni. 

- Mindig a rákos lány ikertestvére voltam. Soha nem önmagam. És bár tartok nem tartok ott, ezúttal nyertem némi teret, amire nagy szükségem van. Mintha lenne élet a kórházon és a bénító aggodalmon túl is. Rádöbbentett, hogy még soha nem éltem igazán. Pedig kellett volna. Ha Becca betegsége megtanított valamire, hát arra, hogy az életet egy szempillantás alatt el lehet venni az embertől. Én csak pocsékoltam az időmet. És bár nem tudom, mi lesz majd, azt tudom, hogy nem akarok úgy élni tovább, ahogyan eddig.

R. Kelényi Angelika - Mennyei Bűnök

Köszönöm a recenziós
példányt az Álomgyárnak!

Cím: Mennyei Bűnök

Író: R. Kelényi Angelika

Oldalszám: 293

Fülszöveg: 1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 

Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették. 

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Kritika:

Borító: Igazán tetszetős, passzol a történethez, a régmúlt időket idézi. Kellemes a színek kombinációja, nem lett tele zsúfolva felesleges szereplőkkel, csak a lényegre összpontosít. Szerény személyemnek elnyerte a tetszését, szemeztem is vele egy ideje, szóval most örömmel konstalálom, hogy a könyvespolcomon is elhelyezkedik. 

Tartalom: Történetünk két szereplő életével kezdődik, az első Marco Fiore, a másik Blanca Riva. Ez fejezetenként változik, hogy az író kinek az életét mutatja be. Megtudhatjuk, hogy Blanca Riva modellt áll, hogy eltarthassa két árván maradt húgát, míg Marco Fioreról kiderül, hogy ópiumfüggő és a múltjában történt hiba miatt vált ilyenné. Viszont barátja, aki akkor sem mondott le róla, hogy milyen világi dolgokra tért a papság után, kitartott mellette és most egy feladatot szeretne neki adni, mégpedig, hogy a Sant' Ambrigo zárdáról derítse ki, igazak-e amit a hercegnő Maria Luisa nővérről elmondott. Kívülről ezt nem tudja elintézni, és egy Isteni szerencsének köszönhetően botlik bele Blancába. Róla megejtve pár szót: nagyon szegény helyen él, minimális lakbért fizet, cserébe tűrnie kell a ház urának a kutakodó kezeit. Húgai teljesen ellentétek, Nella nem szeret ott élni, nagyra vágyik és ebből a rossz tulajdonságából kifolyólag el is veszi a lakbérre szánt pénzt, amivel Blanca ki akarta volna fizetni a ház urát. Innen indult a baj, szívességet kért, hogy később fizessen és a sunyi ház úr ki is használta a helyzetet. Sarokba szorította szegény lányt, hogy ha nem fizeti ki a hónap végén, akkor a testével fizet. Blanca tehetetlen, alig tudja összeszedni az arravalót, a testvérével is össze vesznek, aki elhagyja a házat másnap reggel.  A helyzet kilátástalannak tűnik és az sem segít, hogy a ház úr előbbre hozza a fizetés idejét, hogy mégis megkapja azt a testet amire áhítozik már 5 éve. A lány mégis megszerzi az összeget amit kér a ház úr, de erre a férfi bepöccen és elveszi amire régóta vágyott. Blancan felülkerekedik a harag és mérgében leszúrja a ház urát, többször is. Elájul, miután nincs több ereje, pár órával pedig a húga talál rá és fut el segítséget kérni és így botlik bele Marco Fioreba aki tökéletes alanynak tartja a lányt, hogy bevonuljon a zárdába és információt gyűjtsön neki. Felkészítik a lányt, majd ahogy felépül, már rögtön a zárdába megy, ahol meglepő eseményeket kell átéljen. Vagyis inkább eseményt. 

Vélemény: Kezdjük is az elején, mégpedig a megszerzésével. Először azt hittem, a téma és a világ messze fog állni tőlem, majd húzom a szám néhány résznél, de meglepő módon erre nem került sor, könnyen magába szippantott és elfeledtette velem, hogy amúgy felkéne súroljak :D . Viccet félre téve, tetszett a világ amiből az író ihletet merített, az írás stílusa, hogy nem sieti el a dolgokat, hanem lassan vázolja fel a cselekményt és ezzel idegi összeroppanás szélére sodorja az olvasót, főleg, hogy a legjobb résznél hagyja abba. Röhejes, de tudom mit éreznek most már azok, akik engem olvastak. Igazán élvezetes volt, hogy nem onnan kezdődött el, hogy találkoztak, nem rögtön a második fejezetben pillantják meg egymást, hanem szépen lassan, fokozatosan ismertetve meg a szereplőket és azok lelki és élet világát. A szereplőket nagyon megszerettem, mindegyik kapot jó és rossz tulajdonságot, nem lett egyik se, túl jó, viszont túl rossz se. Az író fogalmazása könnyed, hamar befaltam, és annyira idegesített, hogy abba kell hagyjam párszor, hogy elvégezzek valami házimunkát, mert volt az a késztetés, hogy olvasd még, gyerünk, van benne valami amit meg kell tudj. Nos, hallgattam a belső hangra, mivel tényleg nem csalódtam, egy résznél se unatkoztam, pedig volt hely ahol semmi eget rengetőt se csináltak, mégis élvezhető maradt. Egyszerre volt fordulatos, titokzatos, nyílt és rejtőzködő amitő csak még jobban akarja az ember a folytatását. Jómagam is! Innen is üzenem az írónőnek, hogy kérem, ne hagyja abba, megbolondulok ha nem derül ki a titok és nem jön össze a két főszereplő! 

Kedvenc szereplő: Valentini atya.

Kedvenc jelenet: Mikor a pap összeszedte szegény Marcot az ópium barlangból. Olyan kis aranyosak voltak. 

Összességében:

Élveztem minden betűjét, magával ragadott és beszippantott a világába. Kell ennél több? Aki még nem olvasta, az tegye meg, minden szavát élvezni fogja! 

Ha szeretnéd elolvasni itt rendeld meg! 

Kedvenc idézetek: 

[...] Nem akart olyan emberrel találkozni, akik ismerték a múltját, nem akarta, hogy lássák, mivé vált. Újakat pedig esze ágában sem volt beavatni a pokoli érzéseibe. Akivel pedig nem beszélhet gyötrödéséről, az nem barátja, hisz a barát az, aki a lecudarabb pillanatban is kiáll érte. [...] 

- A hercegnő két szeméért vállaltam el, amice... És ez elég nagy baj.... nekem. Kell egy nő.

Valentini döbbenten bámult rá.
- Most? Azonnal? Megőrültél? Ettől a történettől, hogy lehet gerjedelmed?
Marco először meglepetten nézett vissza, aztán felnevetett.
- Szóval kinek jár az esze paráznaságon, drága barátom? Eszembe sem jutott a testi szerelem. Kell egy nő, akit beküldök a zárdába, hogy a szemem és a fülem legyen.
- Ja? - szégyellte el magát a nagydarab pap. - Az utóbbi időben csak szerelemmel kapcsolatban emlegetted a nőket, ezért...
- Ugyan, Giorgio, ne magyarázkodj! - csapott a hátára Marco, és megértő pillantást vetett rá. 

[...] Egyébként pedig mindig pap maradsz, akár akarod, akár nem. Akkor is, ha elhagyod az egyházat. Akkor is, ha világi életet élsz. Tudod jól, akit egyszer pappá szentelnek, örökre pap marad. 

Ludányi Bettina - Meghasadt Valóság

Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Meghasadt Valóság

Író: Ludányi Bettina

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 297

Fülszöveg: Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál? 

Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját? 

Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra. 

Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk? 

Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság. 

Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

Kritika: 

Borító: Egyedi dizájn, nagyon tetszik, hogy "két" borítót kapott, felkelti hamar az ember figyelmét, titokzatosságot sugall. A színek összhatása nem égeti ki a retinát, egyfajta lágyságot sugall, minden tiszteletem a borító tervezőnek és készítőnek.

Tartalom: Megismerhetünk egy lányt, aki távol él a szüleitől, egy antikváriumban dolgozik és van egy barátnője, akivel naponta talán egyszer beszél. A történet blog bejegyzésekből áll össze, amiket maga Sophia Santillo rögzít különböző időpontokban, elmeséli az olvasónak, hogy milyen fordulatos napja volt és ezzel magát is megkönnyebbíti a tehertől ami rajta van. Sophia élete megváltozik mikor Robertot el kell bújtatnia főnöke elől, mivel alaptalan vádat próbál rákenni. Sophia kiáll érte, maga se tudja miért, inkább csak sejti ezt. Onnantól fordulatos történések következnek, Nico egyre többször keresi Sophie társaságát, az olthatatlan láng ott vibrál köztük, de sok ideig igyekeznek tudomást se venni róla, egészen addig míg már nem kerülgethetik a forró kását. Viszont nem csillapodik a vágy, még azután se miután lerendezték szépen szólva a dolgokat. Eközben izgalmas dolgok történnek a háttérben, Sophia testvére "kiszabadul" a pszichiátriáról ahova a szüleik két évtizede bezárták, mivel veszélyesnek találták a lányra nézve. Nem szeretnék sokat mesélni, mivel ha tovább rizsázok olyan poént lövök le, amire érdemes várni. 

Vélemény: Egész egyszerűen meglepett az egész. Távol áll tőlem a pszicho - thriller minden formája, és még az sem segít ha van benne romantika, mert... őszintén, hogy a viharba lehet össze tenni a kettőt? De a Meghasadt Valóság tetszett, sokkal jobban féltem mikor utána olvastam, mivel az ifjúsági irodalom és a romantika inkább a zsánerem. Azzal, hogy ebbe bele vágtam, kiléptem a megszokott zónából és új környezetet térképeztem fel, olyat ahol gondolkodni kell, de még akkor se tudtam kifürkészni a végkifejletett. Ahhoz képest, hogy első pszicho - thriller könyv, amit olvastam, pozítivan csalódtam benne. Minden a helyén volt, a történések, a romantikus szál, a karakter fejlődés és  a meglepő fordulatok amik csak fűszerezték az amúgy is pattanásig feszülő hangulatot. Bevallom őszintén roppantul kíváncsi voltam a végére, egyre jobban gyarapodik az olyan könyvek listája ahol nem vagyok biztos a végében. Ludányi Bettina elhitette velem, hogy biztos vagyok a vég kifejletben, tudom ki a ludas, majd felkavarta az álló vizet és abban sem voltam már biztos, hogy higgyek - e abban amit olvasok. Izgalomba tartott, sokszor irigykedtem Sophiára amiért ilyen bátor, de volt esett mikor teljesen kiakasztott a makacsságával. Hűen ábrázolta a valóságot, mégis a végén ketté vágta az egészet, összegyűrte, a kukába dobta, hogy utána a szemembe röhögjön, hogy eddig hittem mindabban amit írt. Zseniális! Komolyan, aki ilyen merész vizekre evez, tud valamit, amiért csak tisztelni tudom. Vannak írók akinek a könyveit elolvassuk, tetszik, de annyira nem ragad meg mélyen az emberben. Vannak olyanok is, akik képesek az ember szívéhez írni, érzéseket tudnak kiváltani belőle. Nos, Ludányi Bettina pontosan ezt tette, a szívemhez írt és megkedveltette velem ezt a műfajt. Nos, nem csak az enyémet, a fent látható képen osztálytársam is a bűvkörébe esett, hisz róla azt kell tudni, hogy nem szeret olvasni, de úgy látszik az író mégis felkeltette a figyelmét. :D 

Összességében: 

Kerek történet, rengeteg tanulságot lehet kiszűrni belőle, ki melyiket fogadja meg, az már az ő dolga. :D Ajánlom azoknak az embereknek akik szeretik a pszicho - thillert, nem vetik meg a csavarokat és azt sem, ha még sem úgy alakulnak a dolgok ahogy az ő fejükben összeállt, és örülnek annak, ha megtudják őket lepni újabb és újabb fordulatokkal. 

Kedvenc idézetek:

- Nincs veled semmi baj. Csak jött egy isten, aki a hatalmas... khm... varázspálcájával érzéseket csiholt beléd. - Pajkosan felvonta a szemöldökét.

- A nővéred már nem létezik ebben a világban, de akit szerettél az örökre a részed marad. - Roberto rám emelte zavart pillantását. - Ezért a nővéred örökké élni fog, amíg emlékszel rá. Mégpedig itt. -Áthajoltam a pulton, és az ujjammal megböktem a mellkasát a szíve helyén. - Mindig ott lesz veled, amíg emlékszel. Így válnak az elvesztett szeretteink halhatatlanná. 

Végig rosszul értelmeztem a bátorság és az erő fogalmát. Nem az tesz minket erősebbé, hogy még akkor is harcolunk, amikor már elfáradtunk, hanem amikor elfogadjuk a felénk nyújtott segítő kezet, és vagyunk elég bátrak megbízni benne. 

Maria V. Snyder - Méregtan

Cím: Méregtan

Író: Maria V. Snyder

Kiadó: Könyvmolyképző

Tartalom: Merénylet, ​mágia, megpróbáltatások… A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.

Kritika: Vigyázat, spoilert tartalmazhat! 

Mikor először megpillantottam a könyv borítóját, elfogott egyfajta vágy, hogy haza vigyem és azonnal kiolvassam - szégyenszemre erre csak két hét után került sor -, anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. persze fáj is a lelkem, mert megint borító alapján ítéltem, de ez megszokás. Rajta van minden lényeges ami megragadja az ember figyelmét, a növényekkel egybe olvadó haj, a félig látszó fej egyfajta titokzatosságot kölcsönzött a könyvnek, ami a gyenge pontom.
A könyv első pár fejezetében megtudhatjuk, hogy Yelena - rohadtul tetszik ez a név amúgy :D - megölte Reyadot, amiért a bűntetése halál lenne viszoooooont itt jött a fordulat, Valek a Viselkedési kódexben előírtak szerint fel kell ajánlja az ételkóstolói tisztséget, amit a véletlennek tudhatunk be, khm khm. Innentől lassacskán beindulnak az események, Yelena kitanulja az ételkóstoló csínyját - bínyját, egészen addig míg ez a tisztség át nem megy egy egészen magasabb rendű státuszba. Persze a lány legnagyobb kárára, mert ő nagyon nem szeretne ilyen életet, a nyugalom és a békesség annál inkább vonza. Az életére tőrnek, kémkednie kell, bújkálnia kell Brazell katonái ellen közben ha ez még nem lenne elég a saját elméjében is harcok dúlnak.
Yelena karaktere folyamatosan változik a történet előrehaladtával, a visszahúzodó, naiv lány átalakul bátor "hőssé", olyanná aki mindenki szeretne válni. A maga túlgondolós jelleme szimpátiát ébreszt az emberben, hisz nem tökéletes, túl sokat agyal, paranóiás, ami gyakran velünk is megeshet.
Atya ég, mikor a két erőiker bejött, esküszöm felsikítottam, pedig nem is tudtam addig a nevüket, de már megkedveltem őket :D. Az Alice Csodaországból arra a két egyforma ikerre emlékeztettek, Yelena meg magára Alízra. Valek meg az a kis őrült kalapos, aki Johnny Depp olyan tökéletesen alakított. Viszont különösebben Arit kedveltem meg, minden szava megfontolásról és bölcsességről tanúskodott amiért egy bátyra emlékeztett.
Íriszről megoszlott a álláspontom, az elején tényleg nem kedveltem, sunyi és megátalkodottnak tűnt, viszont egyre több dolog derűlt ki róla kapcsolatban amiért a nézeteim is megváltoztak vele szembe.
Valekről konkrét véleményem nincs, tipikusan az a könyves pasi, akiért minden lány ácsingózik, köztük persze jómagam is, akiről egyre több és meglepőbb dolgokat tudunk meg. Na jó, nem húzom tovább, imádom azt a pasit :D
Az angol változatát nem olvastam, de rá kell vennem magamat, legnagyobb sajnálatomra nem hiszem, hogy a sorozat összes kötete megjelenne magyarul, szóvaaaaal:c


Összességében:

Az alapkoncepció nagyon ütős volt, sokat tanultam a könyv által, figyelni az illatokat és nem csak a szaglásomra hanem a hasznos kis ízlelő bimbóimra is hagyatkozni. Az ami az elején értelmetlen maszlag volt, a végére kerek egésszé vált, minden egyes értelmetlen foltot okokkal és érvekkel feltőltve. Jelentem, borzasztóan tetszett a könyv!

Kedvenc idézetek:

- Yelenára, a legújabb ételkóstolónkra! Legyen a szolgálatunkban töltött időd hosszabb és sikeresebb, mint az elődödé!

- Tényleg nagy segítség lehet. Tudod, kikből vállhatna még remek harcos?
Ari válla lecsüggedt, mintha előre tudná, mit készül mondani Janco, és máris megadta voln magát az elkerülhetetlennek.
Felébredt a kíváncsiságom, így hát megkérdeztem:
- Kikből?
- A táncosokból. Megfelelő kiképzéssel a fesztivál tűztáncosai bárkivel felvehetnék a küzdelmet. Amikor lángoló botot pörgetnek a kezükben, egyikükkel sem szívesen szállnék szembe, semmiféle fegyverrel.
- Legfeljebb egy vödör vízzel felszerelkezve - vágott vissza Ari. 

- Szerintem káprázatos ötlet - válaszolta. - Mivel sikerült rávenned az erőikreket, hogy tanítsanak,
- Az erőikreket?
- Ha Ari erejét egyesítenénk Janco fürkeségével, verhetetlenek volnának. Ám mostanáig nem kellett próbára tennem az elméletemet, hiszen még egyszer sem támadtak rám együtt. Senki sem mondta, hogy lehet két jobb kezem(...).

- Az a baj a szóbeszéddel - lihegtem -, hogy nehéz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.

- Nem is rossz egy kis hányóstól - jegyezte meg Maren az edzés végén. - Látok benned reményt.
Amikor induláshoz készülve felemelte a botjait a földről, Ari a vállára fektette óriási kezét.
- Yelenának hívják. Ha nem vagy hajlandó a nevén szólítani, ne is gyere vissza holnap. 

- Yelena!
Megálltam az ajtóban, hátrapillantva a vállam fölött.
- Egyszer azt mondtad, még nem állok készen, hogy elhiggyem neked, miért ölted meg Reyadot. Most már hinnék neked.
- De most már én nem állok készen, hogy eláruljam neked - válaszoltam, és kiléptem az ajtón.

- Én úgy látom, hogy a menekülés és a rejtőzködés máris remekül megy neked. Egy teljes hetedbe került, mire összeszedted a bátorságodat, hogy Marenhoz fordulj. Ráadásul, ha rajtad múlna, még ma is hányós kislánynak szólítana. Meg kell tanulnod kiállni és küzdeni azért, amit elakarsz érni. - Ari idegesen játszadozott a késsel, körbe - körbe forgatva a kezében.
- Mindig a csatatér szélén toporogsz, készen arra, hogy kereket oldj, amint rosszra fordul a helyzet. De amikor már ki tudod ütni a botot Janco kezéből, engem pedig le tudsz dönteni a lábamról, lesz elég erőd, hogy kiállj magadért. - Kis ideig elhallgatott, majd folytatta: - Ha úgy érzed, hogy mással is kell foglalkoznod, akkor csak rajta... az edzések mellett. Akkor ha legközelebb valaki okádósnak szólít, lesz elég magabiztosságod a pokolba küldeni.

- Miért kántálsz rímbe szedett versikéket harc közben?
- Segít megtartani a ritmust.
- Nem gúnyolnak ki miatta a többiek?
- Miután a földbe döngöltem őket, eszükben sincs.

- Na és mi történt a híres szavakkal: ,,Kik együtt vívnak, kiállnak ostromot, mindörökké barátok"? - kérdeztem Jancótól, a rugós tőrömre írt üzenetet idézve.
Janco szeme felragyogott.
- Te ravasz róka! Akkor hát máris sikerült megfejtened?
Önelégülten vigyorogtam.