R. Kelényi Angelika - Barcelona, Barcelona

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Író: R. Kelényi Angelika
Cím: Barcelona, Barcelona
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 364
Hangulat: Kellemes, nyárias, tökéletes egy nyaralásra
Fülszöveg: Caroline Wood a híres londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. Az álma az, hogy íróként dolgozhasson a neves újságnál, de főnöke nem támogatja a törekvését. Ezért gondol egyet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát. Egyedül...
Caroline biztos benne, hogy Barcelonában olyan cikkeket írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, melyek végre felnyitják a főszerkesztő szemét is. Egyedül azonban még ennj js unalmas, így egy szerinte zseniális ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. Minden napra egyet...
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is...

Vélemény&Tartalom:

Spoiler veszély!!

Már megjelenés előtt kinéztem a könyvet, a borítója teljesen megfogott, édes volt, könnyed és nyárias, pont amire az emberfia vágyik egy ilyen forró évszakban. Az írónőt már ismertem, tudtam, hogy fantasztikusan ír, ami garancia volt arra, hogy minőségit olvassak. A Mennyei bűnöket imádtam, azt hittem képtelenség ennél tovább lépni, ennél a magasabb szintnél, de Angelika képes volt rá, amiért legszívesebben leborulnék a lábai elé. Történetünk Londonban kezdődött, a főszereplő Caroline születésnapján, ami ugyan olyan jól kezdődött volna, mint más embernek, de hát nem minden fenékig tejföl ilyenkor. Ahogy beért a munkahelyére, rögtön lankadt a kedve, a főnöke utasította, hogy rúgja ki az egyik rovat főszerkesztőjét, mivel csaláson kapta. Caroline jó lelkű nő, nem igazán volt kedve végig nézni egy távozást, de megtette, így a rovat megüresedett, cikkíró után kiáltott. Caroline szabad idejében érdeklődik a gasztronómia iránt, blogot is vezet róla, még sincs olyan nézettsége, mint amit szeretne. Úgy érezte, le kell csapnia erre a lehetőségre, főleg azok után, hogy Ben, a hitvány alkalmi barátja, éppenséggel magasról tesz rá, úgy érzi lépnie kell ez ügyben. Beregisztrál a Loveme-ra, ott olyan sok spanyol férfit talál, hogy úgy érzi a kellemest összekötheti a hasznossal, így születik meg az ötlete. Irány Barcelona!

A főnöke nem lelkesül az ötletért, úgy gondolja Caroline jobb titkárnőnek, mintsem rovatvezetőként, de megadja neki a lehetőséget, hogy megírja azt a cikket, persze feltételekkel, mint sok más helyzetben bárki tenné.

A kiruccanás ideje eljön, Caroline izgatott, de már az első nap nem úgy sikerül ahogy tervezi. De végül is eljut Barcelonába, hát ez a lényeg emberek! Caroline-ban tiszteltem, hogy ki mert lépni a komfortzónájából, belevágott valami újba, és nem félt az ismeretlentől, harcolt az álmaiért. A legtöbb esetben határozott, kedves nőként ismertem meg, a rajongása, a pozitív hozzá állása felvillanyozott, pedig abszolút ilyen személyiség vagyok én is. Visszatérve a történetre, Caroline megérkezett a hotelbe, ahol is megismerkedett egy csövesen kinéző angol férfival. Azaz Tommal, aki, mint kiderült a szálloda tulajdonosa, aki nem mellesleg jóképű is, ha éppenséggel nem szörfös felszerelésben tolja a napjait. De ne siessünk előre, főszereplőnk megcsodálta a gyönyörű panorámát ami a Güell palotát jelképezte, nem messze pedig a La Rambla volt. Carolinet teljesen letaglózta a látvány, de ismét betolakodott Thomas a látképbe, kedvesen érdeklődött, de a lány készülődésre hivatkozva ott hagyta őt a fenébe. Egy kicsit lefeküdt, hogy kipihenje a repülő fáradalmait, de legközelebb csak a randi előtt fél órával ébredt fel, így minél hamarabb összekészítette magát, ne nézzen ki úgy, mint aki az ágyból rángattak ki, noha pontosan ezt történt. Még volt pár perce, így betért a szálloda kis bárjába egy italra, de hős szerelmesünk újra feltűnt, barátságosan közeledett, de a lány nem igazán volt rá vevő, főleg akkor nem mikor megérkezett a randi partnere. Bevallom, életemben nem röhögtem ilyen jót senki randevúján, bár sokszor már sajnáltam szegény Carolinet, amiért ilyen szerencsétlen palit fogott ki. A Barcelonáról alkotott elképzelése rohamtempóban ívelt egyre lentebb. Nagy bosszúsan tért vissza a szállodába, legördült pár pohár aminek következtében összehaverkodott Thomassal, akiről másnap tudta meg, hogy éppenséggel annak a tulajdonosa ahol eltölti a mindennapjait egészen a randiig. De egész máshogy alakul ez a kiruccanás, teljesen elolvadtam Thomas közeledésétől, ahogy ez a pár nap, szinte hónapoknak érződött külsős szemmel. Három nap tömör gyönyör, hasonlóan szemre vételezte ezt Caroline is, de magam sem voltam másképp. Olvadtam, szomorkodtam, nevettem és csodálkoztam. Teljesen azonosultam a lánnyal,mint ha saját magamat láttam volna visszaköszönni az oldalakról. Kiderült, hogy Thomasnak van barátnője, aki éppenséggel a Kánaán után tért vissza Barcelonába, ezzel belerondítva egy bimbózó szerelembe. Látatlanban is utáltam Wandát, de ahogy bejött a képbe legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Kicsit se vagyok pszichopata, áh dehogy. Mint ha egy jókora pofont kevertek volna úgy éreztem magamat, az eddigi cukormáz helyét átvette a maró sav, égett és idegesített egyszerre. Úgy látszik Angelika nem csak a régi korban állja meg a helyét, a modern és túl csorduló romantikát se veti meg néhány kisebb fordulattal vegyítve. Imádom, imádom, imádom! Visszatérve, ugye megjelent Wanda, pont akkor mikor Caroline bocsánatot akart kérni, és azt hitte képes lesz megbeszélni pár dolgot Tommal. De nem így történt, helyette a délutánt egy parkban töltötte, a lehető legrosszabb érzésekkel vegyítve. Noha pálcát törhetnénk a feje felett, hogy mégis mit várt, barátnője van, de biztos vagyok benne, hogy hasonlóan, ha nem is pontosan úgy, de a lányok többsége érzett már ilyet. Szomorúsággal telve, csalódottan és becsapottan, legszívesebben csak sírtunk volna a barátnőnk vállán. Öreg, fiatal, nem számít, nők vagyunk, és tudjuk milyen érzés. Egyszerre nevetünk és sírunk, szomorúak és mégis boldogok vagyunk. Ez volt a pillanat, amikor sokkal közelebb éreztem magamhoz Caroline-t, sorstársnak, mint egy barátnőt akit az ég adott mellém, hogy képes legyek túl vészelni a nehéz időket és ez fordítva is igaz legyen. Caroline bárki lehetne, és épp ez a jó a karakterben, nem hihetetlen képességekkel van megáldva, simán csak nő, aki a szerelmet keresi. Caroline-ból erőt merítettem, az eddigi félelmeim, hogy Magyarországon és Románián kívül távolabbra vágyjak, álmodozzak, most sokkal valósabbnak tűntek, aprónak, és én legyőzhetetlennek éreztem magam. Caroline is felállt, elment az utolsó randira, másnap pedig haza ment. Felszegett állal, büszkén és összetört szívvel. Thomasról is ejtve pár szót, nos ha eddig voltak férfi karakterek akiket szerettem, ez az ifjú fiatalember felhúzta magát a ranglétrán. Egyszerre volt édes, határozott, kisfiús, sértődött, és odaadó. Minden egyes szava utat nyitott a szívembe, végérvényesen pedig meg is szerettem. Az ilyen kapcsolatokat preferálom, először barátok, játékosan közelednek, és a végén összejönnek! ❤ Hát ki a fene nem örülne ennek? Nos, szerintem senki, titokban mindenki erről álmodhat, a szíve mélyén érzi, hogy ez a tökéletes kapcsolat. Nos, nem a távkapcsolat, de a kezdetek megfelelnek az elvárásoknak :D .

Összességében: 

Üdítő volt megismerni Angelika egy másik írói arcát, olvasni, magamba szívni a lapokat. Most volt az első alkalom, hogy rettegtem az utolsó fejezetektől, nem tudtam mi lesz, egyszerre voltam kíváncsi és nem is. Az izgalom pedig végig kísért, folyamatosan vigyorogtam, és csak néha lankadt le a mosoly az arcomról. Csak megerősíteni tudom az előttem lévőket: Ez tényleg a nyár legjobb könyve! Üdítő, felpezsdít, és izgalomba tart bármi is legyen. 

Kedvenc idézetek:

- Nem tudom, akarnék-e folyton izzadni, ha meglátom a pasimat... mint egy korai klimax... - csóválta a fejét, aztán arcon csókolt, és otthagyott.

[...] - Ilyen könnyen még sosem sikerült megszereznem egy lány telefonszámát sem... - dünnyögte [...].

- Dehogy - nevettem fel. - Rettenes fickók voltak, mintha egy Almodovar filmből léptek volna ki...
- Transzvesztiták? Melegek? - hördült fel, mire én még jobban nevettem.

- Úgysem életed nagy szerelmét keresed, nem igaz?
- Sosem lehet tudni, a legváratlanabb helyzetekben csaphat be a villám... - ingattam a fejemet [...].

Az esélytelen, plátói szerelmeknél nincs szánalmasabb, kész szenvedés.

Ludányi Bettina: Nyomodban - Te követed őt, vagy ő téged? -

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Író: Ludányi Bettina
Cím: Nyomodban
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: Te megszegnéd a törvényt, ha egy élet lenne a tét?
Daisy Carvalho Serra, a rendőrség tanácsadó nyomozója mocskos ügybe keveredik. Egy olyan gyilkosságban segíti a rendőrség munkáját, amelyben az elkövetés módja nagyon emlékezteti egy korábbi ügyre. Csakhogy az akkori sorozatgyilkos már halott. Oliver Walsh, a helyi bűnszervezet, a Fantomok egyik vezető beosztású bűnözője, vádalku fejében segíti a helyi erőket az információszerzésben. A nyomozás nagy erőkkel zajlik, ám van a rendőrök között valaki, aki sokkal többet tud, mint amennyit megoszt a hatóságokkal. Vajon ki az, és mi a célja a hallgatással? Hogyan birkózik meg Daisy a két gyilkosság között húzódó párhuzammal, és egyáltalán mi köze van az esetekhez? Milyen messze megy el a gyilkos, ha a bosszúvágy hajtja?
Ludányi Bettina írónő regénye ezúttal egy árulással és cselszövéssel teli világot tár az olvasók elé, ahol nem tudni, ki jár előrébb egy lépéssel: a gyilkos vagy a rendőrség. Titkok, hazugságok, valamint az ész és a szív harca egyetlen történetbe csomagolva.






                                                                            Kritika: 


Tartalom:
Daisy Carcalho Serra rendőrségi tanácsadóként dolgozik. Elfognak egy Fantomot, de ezek mellett egy gyilkosság is történik, így Daisy vádalkut ajánl, egész ügyes módon. Kicsit kijátsza a rendszert, de a cél szentesíti az eszközt, szokták mondani. Egy furcsa kapcsolat alakul ki köztük, hihetetlen nagy szenvedéllyel és elfojtott vágyakkal, de nem csak ez a lényeg. A gyilkosság kisértetiesen hasonlít egy olyan sorozatgyilkoséra, akit Daisy azt hitte elfelejthet, de nem járt sikerrel. Fel kell emlegetnie a múltat, kiteregetnie a szennyest, hogy az ügy tovább haladjon, az emberi életek kioltásának a száma nullához közel essen. Amint az üggyel igyekszenek előre haladni, úgy a vágy is szárba szökken Daisy és Oliver között. A lány hiába ellenkezik, egy alkalommal megadja magát, de alig kap valami jót, a másnap nagyon sok rosszat tartogat. Egyre valószínűbbnek érzi, hogy a megérzései helytállnak, és nem csak Oliverrel szemben, hanem az egész sorozatgyilkossággal. A fejete tetejére fordul minden, és mire észbe kapsz, beszippant, a bőröd alá férkőzik, és kiforgat a hitedből. Na, ez a Ludányi Bettina stílus!

Vélemény:
A könyvet már megjelenés előtt kinéztem, a fülszöveg megfogott, a borítója teljesen levett a lábamról. Alig vártam, hogy bele kezdjek, szinte kiáltottak utánam a lapok, mikor végre a kezembe foghattam. Mégis, az olvasásra pár nap után került sor, de alig tudtam letenni, a világa teljesen beszippantott. Nem első alkalommal tapasztaltam ezt, már a Meghasadt valóság is egy tökéletesen összerakott könyv volt, örültem, hogy az író ezen a vonalon indult el, az előző könyveit nem igazán olvastam, de a mostaniak valami eszméletlenül jól sikerültek. Alig várom a sorozatot, ismerve őt biztos kapunk egy jó kis függő véget. Megint szenvedhetek:D
Daisy érzései a férfi iránt egyre hevesebben mutatkozik meg, mint mikor égő tűzre olajt öntünk, itt sem történik máshogy. Az elején azt hittem, Oliver csak játszadozik a lánnyal (ami mondjuk igaz is volt), de az aggódás, amit Daisy iránt táplált, a cselekedetei és a szavai a férfi mellett foglaltak álláspontot. Az én szívem is tegyem hozzá.A mű előre haladtával betekintést kaptam az életükbe, fokozatosan tárult elém a múltjuk, jelenük és a jövőről alkotott elképzelésük is. Mikor végre fülen csípték a tettest, reménykedtem benne, hogy az író most ad egy boldog véget, derűvel és fénnyel karöltve, de a vágyaim csúfos bukást szenvedtek, elméletileg ki lettek dobva a kukába miután jól megtaposták őket. De talán, ezért is szeretem annyira az írót, kecsegtet minket a boldog vég, de csak ritkán adatik meg, még a való életben is elég kevésszer. Bettina műve realisztikus, már annyira, hogy az egész cselekmény filmként vetült le előttem, pedig elég ritkán történik ez velem. Daisy karaktere több szempontból is összetettnek számít, a magas iQ szintje, a tettei, a gondolkodás módja. Érződik a szereplőn, hogy rengeteget szenvedett, az egész sztorin áthidaló a bűntudata, körbe lengi és fojtogatja. Szegényt, tényleg sajnáltam, hisz nem tehetett róla, hogy ilyen az apja, és más gyerek is félt volna a helyében. Az Oliver és közte lévő vágy, elvette az egész mű élét, mint amikor az ételt megsózzuk picit, így létre jön a tökéletes összhang. Oliver viszont meglepett, egyszerre volt kitalált és valódi szereplő, voltak hibái, erősségei, megismerhettem a múltját, ami nem volt épp fenékig tejföl, de ezt egy Fantomtól nem vártam máshogy. Sokszor úgy éreztem magamat, mint ő, nem tudtam minden részletről, a kirakósból csak darabokat láthattam, de vele ellentétben, én nem jöttem rá egyhamar a dolgokra. De a dolgok a helyére kerültek, az utolsó két fejezet megvilágította a helyzet másik oldalát, engem pedig teljesen lesokkolt. Mindenre számítottam csak erre nem. A történet olvasása közben igyekeztem össze rakni a szálakat, próbáltam rájönni, hogy ki lehet a tettes, de ismét fel lettem ültetve. Ludányi Bettina túl járt az eszemen, nem is első alkalomra, de a vége… Nos, elmondhatom, hogy életemben nem kaptam még ilyen befejezést. Emiatt, pedig nagyon pipa vagyok. Hogy lehet vége egy könyvnek így??


Összességében:
Ki kiáltom, hogy Ludányi Bettina Magyarország koronázatlan krimi írója, meghökkentő és fordulatos történeteivel, minden műfaj rajongót levenne a lábáról. Elénk tárja a valóságot, drasztikus döntéseivel fenn tartja az olvasó figyelmét, egészen a végéig ahol ismételten felül írta önmagát. Egy őrült krimi, tele vággyal, szenvedéllyel, gyilkossággal, és egy csipet romantikával megfűszerezve!





Kedvenc idézetek:

- Miért nem adta oda a hadnagynak? - szegeztem neki a kérdést.
- Mert magával kötöttem egyezséget, és nem vele - mondja marcona hangszínnel.

Ha valakit neked szánt az élet, akkor nem harcolhatsz ellene. Akkor is visszatérnél hozzá, ha ő lenne maga a sátán. Oliver lenne az enyém? Az én ördögöm?

- És önnek mi a szenvedélye? - hebegtem zavartan, és csak későn jövök rá, hogy ezzel a kérdéssel egy elég magas labdát küldtem felé.
- Épp őt nézem - üti le gondolkodás nélkül.

- Az előbb még félig aludtál - pislogok fel rá elkerekedett szemekkel.
- Aztán kinyitottam a szemem, és a csinos kis feneked hívogatóan rám kacsintott.

- Látom, itt is működik a biztonsági rendszer - biccent a jobb oldali ház felé, ahol egy nyugdíjas korú asszony már kint is termett a tornácon.

R. Kelényi Angelika - Mennyei bűnök 2.

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Mennyei bűnök 2.

Író: R. Kelényi Angelika

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: 1860. ​Róma.
Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? A történetet valós események ihlették. R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat.
A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.


                                                                       Kritika:




Borító: Minden a helyén, sokat sejtető és ámulatba ejt!
Tartalom: Blanca Riva azaz Christina Rivera egy beavatási szertartáson vesz részt, ahol a fiatal novicíákat megfigyelik, hogy rajtuk van e a sátán jele. Khm, na persze. Miután szegény lányon nem találnak, visszamehet az ideiglenes szobájába. De hamarosan megismerkedik 2 novicíával, akik ugyan annak a szertartásnak a részesei voltak és még több galádságot is láttak. Blanca nem tudja melyikben bízzon, de hamarosan ez is kiderül. Eközben Marco Fiore beépül egy szerzetes rendbe, ahol megfenyegetik az egyik gyóntató papot aki a Sant'Ambrogio zárdába jár gyontatni, hogy napvilágra hoznak egy bimbozó kapcsolatot ha nem segít nekik. Lényegében inkább Marconak, szegény Valentini igyekszik kimaradni belőle. Már amennyire ebből a helyzetből ki lehet. Végül sikerül a tervük, Niccolo atya eléggé "együttműködő", és hamarosan Marco át is veszi a helyét. A dolgok eseménytelenül telnek, Blanca igyekszik hallgatózni, Marco pedig minden követ megmozgat, hogy egyre több bizonyítékot találjon. De ahogy telnek a napok, Blanca ráébred, hogy sokkal, de sokkal rosszabb tevékenységet folytatnak a zárdában, mint azt el tudta valaha képzelni.

Vélemény: Szent szagú tehén lepény! A teljes sokk nem elég jó kifejezés arra amit érzek. Szóval kezdem is az elején, hogy érthető legyek. Adott egy szexi expap, egy parázna zárda és egy lány, aki ide beépül. Mint tudjuk, bizonyítékot kell szerezzen, hogy bezárják a zárdát vagy legalábbis eljárás induljon ellene, ezért Blanca mindent megtesz, hogy találjon valamit ami okot ad rá. A könyvtől sokat vártam, tényleg hittem, hogy teljesen megfog majd, az viszont eszembe sem volt, hogy egy teljes lelki terroron veszek részt. Hívő ember vagyok, de szeretek az ilyen dolgokról olvasni. Őszintén, hiába egy kitalált történet, biztos vagyok benne, hogy történhetett ilyen az Egyházban, és ez borzasztóan eltudott szomorítani. Az író kényes témát feszegetett, annyira reménykedtem benne, hogy képes tökéletesen tálalni ezt, de nem csalódtam. Nem volt sok, és kevés se, olyan szépen elvolt rendezve minden cselekmény, teljesen lekötött, de néha félre kellett tennem. Túl sok volt a gonoszság az én pici kis lelkemnek, nem bírtam, de ez nem tántorított el, hogy elolvassam. Marco Fiore karakterét nagyon megszerettem, Valintinivel a kedvenc párosaim lettek. Annyira megindító a barátságuk, ellentétek és mégis össze tudtak barátkozni és egymásra támaszkodni az ügyekben. Szeretem őket!  Blanca elképesztő nő, az önfeláldozása, a gondoskodása példa értékű, együtt tudtam vele érezni, szenvedtem és sírtam vele. Most, hogy belegondolok, rengeteget sírtam miközben olvastam, teljesen a szívemhez nőtt a két kötet. Alig várom a Lányneveldét, meg az írónő újabb könyvét a Barcelona, Barcelonát.  A történet szállt nem győzöm dicsérni, tényleg egy olyan könyv, amit ha megveszel és elolvasod, le se bírod tenni. Magába szippant, a bőröd alá férkőzik és nem hagy nyugodni.

Meghan March - Tiéd vagyok

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Tiéd vagyok 

Író: Meghan March

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Ami az enyém, azt meg is tartom, még Keira Kilgore-t is. Nem elég, hogy tartozik nekem. Nem elég, hogy enyém a teste. Többre vágyom. Megpróbálhat ellenállni, de én sosem adom fel. Semmi sem szakíthat szét minket. Sem ő. Sem az ellenségeim. Senki. Az adóssága egyetlen módon rendezhető, ha megkapom a szívét. A tiéd vagyok a harmadik és egyben az utolsó része a Mr. Mount bűnös élete című trilógiának. Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Kritika

Borító: Az eredeti sokkal jobban tetszett:(

 

Tartalom: A történet ott folytatódik, ahol abba hagytuk. Keira-ék túl élték a balesetet, Lachlan pedig bosszút áll azokon akik bántották a Nőjét. A lányt végül elveszi feleségül, elég extrém körülmények között. Kicsit ugrottunk az időben, Keira a céget vezette tovább, Mount igyekezett bosszút állni, ami sikerült is, ő a város ura, neki senki nem mond nemet. A dolgok lassan elcsitulni látszanak, Keira egy kicsit romantikázik a férjével. Mikor már azt hinnénk, valami nagyon édes fog történni, az író erre rácáfol és a legrosszabb dolgot dobja elénk. Lachlan múltjából egy kis darabot, ami örökre kisérteni fogja. 

 

Vélemény: Amint megtudtam, hogy hamarabb jelenik meg a harmadik része, mint ahogy ki volt írva, rögtön lecsaptam rá, de technikai okok miatt elég lassan tudtam olvasni. Végül egy éjszaka rászántam magam, feláldoztam érte az alvásomat, és totálisan megérte! Lefoglalt, magába szippantott, és ha nem olvastam, nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet benne. A Köszönet nyilvánításban olvastam, hogy az író nő szívét-lelkét beletette, ami érződött is rajta. Az előző könyvei is jó voltak (ugyan nem olvastam a Vágy-sorozatot még), de úgy érzem ebben sokkal több volt. Ugyan az elején nem tetszett, hogy Mount viselkedik Keirával, de amint egyre több dolgot tudtam meg róla, képes voltam megérteni a személyiségét. Lachlan egy igazán összetett karakter, egy anti hős akik sajnos mindig is a gyengéim voltak, ez alól ő sem számít kivételnek. Keirát az idő haladtával kezdtem megkedvelni, amint feladta a hisztis kislány énjét, kibontakozott egy erős, karakán nő akinek a király oldalán a helye. Amit kiemelnék, hogy a mellék szereplőkről sokkal többet szerettem volna megtudni. Magnoliáról például, igaz, megtudtam róla mindent amit kell, de sokkal többet szerettem volna, nagyon bírtam a személyiségét, és a hozzá állását a dolgokhoz. V az a karakter volt, aki tényleg csendesen nőtt a szívemhez, de basszus amikor megszólalt, felsikítottam, hogy végreeeee! Keiraék megkapták a boldog befejezést, éhezem arra, hogy tudjam velük mi történt. Visszatérve a "királyi" párra, a legjobb befejezést kapták! Egyszerre édes, fájdalmas, de mégis tökéletes, hisz ott kezdődött minden. Egy olyan sorozat volt ez, ami nem csak a polcomon, de a szívemben is helyett kapott.

Content:

The story continues where we finished it. Keira survived the accident, and Lachlan revengers those people who

hurt his girlfriend. Finally he married her, in an extreme situation. We jumped a little bit in time, Keira leads the

company, Mount tries to take revenge, succesfully, he is the lord of the town, no one says no to him. The things

going the little bit better, Keira has a good time whit her husband. When believe that something cute happens,

the autor belies this, and he throws the worts thing in front of us. A piese of Laclans past, which will chase him

forever.

My opinion:

In that moment, in which I knew that the third book is available, I catches it for myself, but I could only read slowly, because of technical problems. Finally I sacrifised my sleep and it was totally  worth it! It seized me, I barely couldn't put it down. In the acknowledgments I read that the authoress gave her heart and soul in this book, and I have felt that. Her previous books were good too (although I haven't read the Desire-series) but I think in this book there was more. Although I didn't liked it at all, in the beginning, because of Mounts behaviour with Keira, but when I got to know more things about him, I understood him. Lachlan is a complex character, an anti-hero, which was always my weakness. As time flew I liked Keiras personality more and more, because she gave up her bad self. Her hysterical self. And I liked, that she had become a strong, stubborn woman, whos place is next to the king. What I would highlight is that, I would have appreciate it when I have could read more about the side role characters. For example Magnolia. It's true, I got a lot of information about her, but I really wanted to know more. I loved her personality and her attitude to the things. V was the character who silently grew to my heart, and when he spoke, I screamed, YESSSSSSSSSS!!! 

Keira and her husband got an happy ending, and I liked that, but I really want to know more about them! Returning to the "Royal" lovers, they got the best ending! In was cute, painful at the same time, but also perfect. This series will always have a place on my bookshelf and my heart!

Kedvenc idézet(ek):

Az első naptól kezdve királynő voltál. A sakktábla legfontosabb eleme. 

- Ne merészelj sírni!- Ne mond meg, mit csináljak, Lachlan Mount!

Meghan March - Rád vágyom

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Rád vágyom

Író: Meghan March

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság. 
Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle? 
Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal? 
Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz. 
De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok. 
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne.  Csakhogy neki más tervei vannak…
A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount and Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.
Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Kritika

Borító: Kicsit jobbra számítottam, de ezzel is képes vagyok megbarátkozni!^^

(Annyira megtetszett ez a kép,
hogy nem volt szívem másikat készíteni.)

Tartalom: A sorozat második része ugyanott folytatódik ahol abba hagytuk, kivéve, hogy kapunk egy betekintést Mount korábbi életébe, ha lehet így fogalmazni, akkor a kezdetekre. Szemtanúja lehetünk, hogy miképp kezdte Mount, és mi vezérelte arra, hogy ő legyen a város ura. Közben megmenti Keira seggét a nem halott exférjétől akit végül halottá tesz és ezt burkoltan közli is a lánnyal. (Azt a részt nagyon imádtam:D). Ez a könyv kifejezetten Mount szemszögéből íródik, megismerhetjük a gondolatait, az érzéseit, a véleményét és a sötét titkait is. Keiraval a kapcsolata egyre jobban kezd elmélyülni, egy külsős tanácsnak hála pedig el is viszi Dublinba, ahonnan a lány ősei származnak. Ott levedli magáról a Város Ura szerepet egy időre, új arcát mutatta meg nekünk ezzel a húzással az író. Tőrödik Keirával, noha nyíltan nem is, de burkolt célzásokkal, amit a lány legtöbbször észre vesz. A történet végére már Keira kezdi elfogadni magában, hogy nem utálja Mountot, amikor is bebasz a gebasz, az írónő pedig abba is hagyja a második részt. Amikor megtörtént a dolog, nem akarok spoilerezni, mondom hajtok és nézem nincs. Mondom mi a lópikula? :'D ki voltam akadva nem kicsit.    

Vélemény: Borzasztóan örültem, hogy kevesebb szex van a könyvben, bár itt is megtalálható az erotika, mégis nagyobb hangsúlyt kap Lachlan, mint az előző kötetben. Tetszett a kis szösszenet a régi életéből, bár sejtettem, hogy valami nagyon rossz történhetett vele, és nem magától lett ilyen amilyen. Keirával való kapcsolata elég változó, néha napos, néha nedves (bocsánat, muszáj volt elsütnöm ezt a poént:'D), de mégis van valami ami összetartja őket az adósságon kívűl. A vágy, a munkába oda tett figyelem és elhatározás. Keirát alapjáraton megtudom érteni, a józan esze inti, hogy ne, viszont a kíváncsisága a szívével együtt hajtja a kalandba. Mount pedig pontosan ilyen, teljesíti Keira minden egyes vágyát, és a vége felé pedig kezd kedvesebb lenni vele. Talán ez volt az a pont, ahol Mount bekerült a könyves pasik listámra. A vége viszont kiakasztott, hogy a fenébe lehet így abba hagyni egy könyvet? Hogyaaaaaan?? Ahh, most várhatok heteket, hogy megtudjam, meghal Keira, vagy sem. (Bár tuti nem fog, ha van a sorozatnak befejező része is, és kétlem, hogy azt 1 oldalba sűrítenék bele.)