Vi Keeland - Csak szex

Cím: Csak szex
Író: Vi Keeland
Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: A kapcsolatom Hunter Deluciával visszafelé kezdődött. Egy esküvőn találkoztunk – ő a vőlegény oldalán ült, én a menyasszonyén. Az éjszaka alatti lopott pillantások után vitathatatlan volt a kölcsönös és erős vonzalom. Én elkaptam a csokrot, ő elkapta a harisnyakötőt. Hunter szorosan ölelt, mialatt táncoltunk, és azt javasolta, fedezzük fel jobban ezt a vibrálást, ami köztünk van. A nyers és mocskos szavaitól visszavonulót kellett volna fújnom, de valami megmagyarázhatatlan okból épp az ellenkezőjét tettem. Végül a hotelszobájában kötöttünk ki. Másnap reggel pedig már indultam is vissza New Yorkba, Huntert egy téves telefonszámmal hagyva Kaliforniában. Gyakran gondoltam rá, de a legutóbbi kapcsolatom után megfogadtam, hogy nem kezdek többé jóképű, pimasz és bűnösen elkápráztató fickókkal. Egy évvel később újra összefutottam Hunterrel, amikor a barátainknak gyereke született. A vonzalmunk egymás iránt semmit sem csökkent. Egy hurrikánként érkező kábulat után követelt egy valós telefonszámot. Úgyhogy megadtam neki anyukámét – ő tutira elijeszt minden férfit a közelemből az örökös gyerek- és esküvőtémájával –, aztán hazarepültem. Azt gondoltam, ez vicces, egészen addig, míg a következő héten be nem állított anyukámhoz vasárnapi vacsorára. Ez az őrült, elképesztő fickó megnyerte magának anyámat, és szerzett egy nyolchetes megbízást a városomban. Azt javasolta, töltsük ezt az időt azzal, hogy kizökkentjük egymást a mókuskerékből. Nyolchétnyi észveszejtő szex kötelezettségek nélkül. Mit veszíthettem? Semmit, azt gondoltam. Ez csak szex, nem szerelem. De ismerjük a mondást: ember tervez, Isten végez.

Vélemény

Mikor befejezek egy jó könyvet, mindig az jut eszembe, hogy a francba, erről írni kell, de mikor végső soron oda kerülök, semmi nem jut eszembe. Dicsérhetem, de annyira kevés szó van ami kifejezné mennyire szerettem olvasni Hunter és Natalia történetét. Ilyenkor jut eszembe, hogy ott csessze meg, a rossz könyvekről hamarabb összedobok valamit, ott tudom mi nem jó, de itt már nehezebb az ember dolga.  

Hunter az elején pofátlan, tenyérbemászó és már annyira magabiztos, csoda, hogy még befér az ajtón. Elcsavarta a fejemet, képtelen voltam azt mondani, hogy utálom, a jelleme, a beszéde, és a gondoskodása amit Natalia és Izzy iránt tanúsított, elrabolta a szívemet. Mostanában már azon csodálkozom, hogy ennyi könyves pasis szerelem után, van e még szívem, de hát úgy látszik nem fogyott még el. Hunternek a félelmeitől majd megszakadt a szívem, annyira tudtam sajnálni, mindene oda lett, ő mégis felépített szinte egy egész birodalmat, egy biztos talajt magának.  

Natalia.

Köszönöm a recenziós
példányt az Álomgyárnak!

Ez a nő egy példakép, de komolyan! Erős, komoly, felelősségteljes, néha gyengéd, és szereti a hozzátartozóit. Annyi jó tulajdonsága van, néha ugyan adódott egy-egy pillanat, mikor fogtam a fejem és azt mondtam Natalia, ne már, kérlek, de ez hamar elillant, mert összeszedte magát. A találkozásuk Hunterrel olyan szinten normális, hogy szinte bárkivel megtörténhetne, hogy élete szerelmét a legjobb barátnőjének az esküvőjén ismeri meg. Vannak erre példák, hehe. Hunter próbálkozik, igyekszik megfűzni a lányt, hogy töltsék együtt az estét, de a lány szépen lerázza őt, és nem is egyszer. Hunter akkor se adta fel, küzdött a lányért, még ha nem is ismerjük meg a gondolatait a történt 85%-ában (maximum a múltról), az ember kitudja következtetni, hogy itt bizony nem csak szex, hanem szerelem is van.  

Izzy, hát ezt a csajt imádtam, a szemem előtt nőtt fel a drága, bár az apját néha seggbe tudtam volna rúgni, hogy mekkora egy s-fej a lányával, és csak remélni tudtam, hogy a végén Nataliaval marad.  




Összességében: 

Végső soron Vi Keelandtől többet kaptam, mint amit hittem, magával repített egy olyan világba ahol kikapcsolódhattam, elfelejthettem a hétköznapi gondjaimat, és annyit kacagtam amennyit nem szégyelltem. Ha humorra, szerelemre és erotikára vágyik az ember, a polcon Vi Keeland könyveit keresse, én csak ezt tudom tanácsolni!  

Kedvenc idézetek:

- [...] Amikor gratuláltam neki és azt mondtam, hogy ez jó hír, közölte, hogy az élet nem a hírekről szól, hanem a legelső emberről, akinek el akarjuk mondani a híreinket. 

[...] Lehet, hogy fáj az igazság, de ez olyan, mint amikor hirtelen tépi le az ember a sebtapaszt. Úgy sokkal hamarabb múlik el a fájdalom. A hazugság és a megválaszolatlan kérdések sokkal tovább fájnak.

- Tudod, hogy az olasz anyák hogyan készítik a húsgolyót?
Összeráncoltam a szemöldököm.
- Azt hiszem, igen.
- Fogod a húst és beleteszed a húsdarálóba. - A kezével is illusztrálta a folyamatot.
- Értem...
Bella a vállára tette a táskáját, és kihúzta magát.
- Nos, ez fog történni a golyóiddal, ha újra átgázolsz rajta. [...]