Ludányi Bettina - Meghasadt Valóság

Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Meghasadt Valóság

Író: Ludányi Bettina

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 297

Fülszöveg: Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál? 

Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját? 

Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra. 

Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk? 

Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság. 

Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

Kritika: 

Borító: Egyedi dizájn, nagyon tetszik, hogy "két" borítót kapott, felkelti hamar az ember figyelmét, titokzatosságot sugall. A színek összhatása nem égeti ki a retinát, egyfajta lágyságot sugall, minden tiszteletem a borító tervezőnek és készítőnek.

Tartalom: Megismerhetünk egy lányt, aki távol él a szüleitől, egy antikváriumban dolgozik és van egy barátnője, akivel naponta talán egyszer beszél. A történet blog bejegyzésekből áll össze, amiket maga Sophia Santillo rögzít különböző időpontokban, elmeséli az olvasónak, hogy milyen fordulatos napja volt és ezzel magát is megkönnyebbíti a tehertől ami rajta van. Sophia élete megváltozik mikor Robertot el kell bújtatnia főnöke elől, mivel alaptalan vádat próbál rákenni. Sophia kiáll érte, maga se tudja miért, inkább csak sejti ezt. Onnantól fordulatos történések következnek, Nico egyre többször keresi Sophie társaságát, az olthatatlan láng ott vibrál köztük, de sok ideig igyekeznek tudomást se venni róla, egészen addig míg már nem kerülgethetik a forró kását. Viszont nem csillapodik a vágy, még azután se miután lerendezték szépen szólva a dolgokat. Eközben izgalmas dolgok történnek a háttérben, Sophia testvére "kiszabadul" a pszichiátriáról ahova a szüleik két évtizede bezárták, mivel veszélyesnek találták a lányra nézve. Nem szeretnék sokat mesélni, mivel ha tovább rizsázok olyan poént lövök le, amire érdemes várni. 

Vélemény: Egész egyszerűen meglepett az egész. Távol áll tőlem a pszicho - thriller minden formája, és még az sem segít ha van benne romantika, mert... őszintén, hogy a viharba lehet össze tenni a kettőt? De a Meghasadt Valóság tetszett, sokkal jobban féltem mikor utána olvastam, mivel az ifjúsági irodalom és a romantika inkább a zsánerem. Azzal, hogy ebbe bele vágtam, kiléptem a megszokott zónából és új környezetet térképeztem fel, olyat ahol gondolkodni kell, de még akkor se tudtam kifürkészni a végkifejletett. Ahhoz képest, hogy első pszicho - thriller könyv, amit olvastam, pozítivan csalódtam benne. Minden a helyén volt, a történések, a romantikus szál, a karakter fejlődés és  a meglepő fordulatok amik csak fűszerezték az amúgy is pattanásig feszülő hangulatot. Bevallom őszintén roppantul kíváncsi voltam a végére, egyre jobban gyarapodik az olyan könyvek listája ahol nem vagyok biztos a végében. Ludányi Bettina elhitette velem, hogy biztos vagyok a vég kifejletben, tudom ki a ludas, majd felkavarta az álló vizet és abban sem voltam már biztos, hogy higgyek - e abban amit olvasok. Izgalomba tartott, sokszor irigykedtem Sophiára amiért ilyen bátor, de volt esett mikor teljesen kiakasztott a makacsságával. Hűen ábrázolta a valóságot, mégis a végén ketté vágta az egészet, összegyűrte, a kukába dobta, hogy utána a szemembe röhögjön, hogy eddig hittem mindabban amit írt. Zseniális! Komolyan, aki ilyen merész vizekre evez, tud valamit, amiért csak tisztelni tudom. Vannak írók akinek a könyveit elolvassuk, tetszik, de annyira nem ragad meg mélyen az emberben. Vannak olyanok is, akik képesek az ember szívéhez írni, érzéseket tudnak kiváltani belőle. Nos, Ludányi Bettina pontosan ezt tette, a szívemhez írt és megkedveltette velem ezt a műfajt. Nos, nem csak az enyémet, a fent látható képen osztálytársam is a bűvkörébe esett, hisz róla azt kell tudni, hogy nem szeret olvasni, de úgy látszik az író mégis felkeltette a figyelmét. :D 

Összességében: 

Kerek történet, rengeteg tanulságot lehet kiszűrni belőle, ki melyiket fogadja meg, az már az ő dolga. :D Ajánlom azoknak az embereknek akik szeretik a pszicho - thillert, nem vetik meg a csavarokat és azt sem, ha még sem úgy alakulnak a dolgok ahogy az ő fejükben összeállt, és örülnek annak, ha megtudják őket lepni újabb és újabb fordulatokkal. 

Kedvenc idézetek:

- Nincs veled semmi baj. Csak jött egy isten, aki a hatalmas... khm... varázspálcájával érzéseket csiholt beléd. - Pajkosan felvonta a szemöldökét.

- A nővéred már nem létezik ebben a világban, de akit szerettél az örökre a részed marad. - Roberto rám emelte zavart pillantását. - Ezért a nővéred örökké élni fog, amíg emlékszel rá. Mégpedig itt. -Áthajoltam a pulton, és az ujjammal megböktem a mellkasát a szíve helyén. - Mindig ott lesz veled, amíg emlékszel. Így válnak az elvesztett szeretteink halhatatlanná. 

Végig rosszul értelmeztem a bátorság és az erő fogalmát. Nem az tesz minket erősebbé, hogy még akkor is harcolunk, amikor már elfáradtunk, hanem amikor elfogadjuk a felénk nyújtott segítő kezet, és vagyunk elég bátrak megbízni benne. 

Maria V. Snyder - Méregtan

Cím: Méregtan

Író: Maria V. Snyder

Kiadó: Könyvmolyképző

Tartalom: Merénylet, ​mágia, megpróbáltatások… A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.

Kritika: Vigyázat, spoilert tartalmazhat! 

Mikor először megpillantottam a könyv borítóját, elfogott egyfajta vágy, hogy haza vigyem és azonnal kiolvassam - szégyenszemre erre csak két hét után került sor -, anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. persze fáj is a lelkem, mert megint borító alapján ítéltem, de ez megszokás. Rajta van minden lényeges ami megragadja az ember figyelmét, a növényekkel egybe olvadó haj, a félig látszó fej egyfajta titokzatosságot kölcsönzött a könyvnek, ami a gyenge pontom.
A könyv első pár fejezetében megtudhatjuk, hogy Yelena - rohadtul tetszik ez a név amúgy :D - megölte Reyadot, amiért a bűntetése halál lenne viszoooooont itt jött a fordulat, Valek a Viselkedési kódexben előírtak szerint fel kell ajánlja az ételkóstolói tisztséget, amit a véletlennek tudhatunk be, khm khm. Innentől lassacskán beindulnak az események, Yelena kitanulja az ételkóstoló csínyját - bínyját, egészen addig míg ez a tisztség át nem megy egy egészen magasabb rendű státuszba. Persze a lány legnagyobb kárára, mert ő nagyon nem szeretne ilyen életet, a nyugalom és a békesség annál inkább vonza. Az életére tőrnek, kémkednie kell, bújkálnia kell Brazell katonái ellen közben ha ez még nem lenne elég a saját elméjében is harcok dúlnak.
Yelena karaktere folyamatosan változik a történet előrehaladtával, a visszahúzodó, naiv lány átalakul bátor "hőssé", olyanná aki mindenki szeretne válni. A maga túlgondolós jelleme szimpátiát ébreszt az emberben, hisz nem tökéletes, túl sokat agyal, paranóiás, ami gyakran velünk is megeshet.
Atya ég, mikor a két erőiker bejött, esküszöm felsikítottam, pedig nem is tudtam addig a nevüket, de már megkedveltem őket :D. Az Alice Csodaországból arra a két egyforma ikerre emlékeztettek, Yelena meg magára Alízra. Valek meg az a kis őrült kalapos, aki Johnny Depp olyan tökéletesen alakított. Viszont különösebben Arit kedveltem meg, minden szava megfontolásról és bölcsességről tanúskodott amiért egy bátyra emlékeztett.
Íriszről megoszlott a álláspontom, az elején tényleg nem kedveltem, sunyi és megátalkodottnak tűnt, viszont egyre több dolog derűlt ki róla kapcsolatban amiért a nézeteim is megváltoztak vele szembe.
Valekről konkrét véleményem nincs, tipikusan az a könyves pasi, akiért minden lány ácsingózik, köztük persze jómagam is, akiről egyre több és meglepőbb dolgokat tudunk meg. Na jó, nem húzom tovább, imádom azt a pasit :D
Az angol változatát nem olvastam, de rá kell vennem magamat, legnagyobb sajnálatomra nem hiszem, hogy a sorozat összes kötete megjelenne magyarul, szóvaaaaal:c


Összességében:

Az alapkoncepció nagyon ütős volt, sokat tanultam a könyv által, figyelni az illatokat és nem csak a szaglásomra hanem a hasznos kis ízlelő bimbóimra is hagyatkozni. Az ami az elején értelmetlen maszlag volt, a végére kerek egésszé vált, minden egyes értelmetlen foltot okokkal és érvekkel feltőltve. Jelentem, borzasztóan tetszett a könyv!

Kedvenc idézetek:

- Yelenára, a legújabb ételkóstolónkra! Legyen a szolgálatunkban töltött időd hosszabb és sikeresebb, mint az elődödé!

- Tényleg nagy segítség lehet. Tudod, kikből vállhatna még remek harcos?
Ari válla lecsüggedt, mintha előre tudná, mit készül mondani Janco, és máris megadta voln magát az elkerülhetetlennek.
Felébredt a kíváncsiságom, így hát megkérdeztem:
- Kikből?
- A táncosokból. Megfelelő kiképzéssel a fesztivál tűztáncosai bárkivel felvehetnék a küzdelmet. Amikor lángoló botot pörgetnek a kezükben, egyikükkel sem szívesen szállnék szembe, semmiféle fegyverrel.
- Legfeljebb egy vödör vízzel felszerelkezve - vágott vissza Ari. 

- Szerintem káprázatos ötlet - válaszolta. - Mivel sikerült rávenned az erőikreket, hogy tanítsanak,
- Az erőikreket?
- Ha Ari erejét egyesítenénk Janco fürkeségével, verhetetlenek volnának. Ám mostanáig nem kellett próbára tennem az elméletemet, hiszen még egyszer sem támadtak rám együtt. Senki sem mondta, hogy lehet két jobb kezem(...).

- Az a baj a szóbeszéddel - lihegtem -, hogy nehéz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.

- Nem is rossz egy kis hányóstól - jegyezte meg Maren az edzés végén. - Látok benned reményt.
Amikor induláshoz készülve felemelte a botjait a földről, Ari a vállára fektette óriási kezét.
- Yelenának hívják. Ha nem vagy hajlandó a nevén szólítani, ne is gyere vissza holnap. 

- Yelena!
Megálltam az ajtóban, hátrapillantva a vállam fölött.
- Egyszer azt mondtad, még nem állok készen, hogy elhiggyem neked, miért ölted meg Reyadot. Most már hinnék neked.
- De most már én nem állok készen, hogy eláruljam neked - válaszoltam, és kiléptem az ajtón.

- Én úgy látom, hogy a menekülés és a rejtőzködés máris remekül megy neked. Egy teljes hetedbe került, mire összeszedted a bátorságodat, hogy Marenhoz fordulj. Ráadásul, ha rajtad múlna, még ma is hányós kislánynak szólítana. Meg kell tanulnod kiállni és küzdeni azért, amit elakarsz érni. - Ari idegesen játszadozott a késsel, körbe - körbe forgatva a kezében.
- Mindig a csatatér szélén toporogsz, készen arra, hogy kereket oldj, amint rosszra fordul a helyzet. De amikor már ki tudod ütni a botot Janco kezéből, engem pedig le tudsz dönteni a lábamról, lesz elég erőd, hogy kiállj magadért. - Kis ideig elhallgatott, majd folytatta: - Ha úgy érzed, hogy mással is kell foglalkoznod, akkor csak rajta... az edzések mellett. Akkor ha legközelebb valaki okádósnak szólít, lesz elég magabiztosságod a pokolba küldeni.

- Miért kántálsz rímbe szedett versikéket harc közben?
- Segít megtartani a ritmust.
- Nem gúnyolnak ki miatta a többiek?
- Miután a földbe döngöltem őket, eszükben sincs.

- Na és mi történt a híres szavakkal: ,,Kik együtt vívnak, kiállnak ostromot, mindörökké barátok"? - kérdeztem Jancótól, a rugós tőrömre írt üzenetet idézve.
Janco szeme felragyogott.
- Te ravasz róka! Akkor hát máris sikerült megfejtened?
Önelégülten vigyorogtam.

Anne L. Green - Arcátlan Csábító

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak és Anne L. Green-nek a dedikálást. Még most sem tudom eldönteni, hogy utáljam az írónőt, vagy imádjam. Ki is fejtem bővebben miért:

Cím: Arcátlan Csábító

Író: Anne L. Green

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét. 

Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában. 

A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat. 

De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

KRITIKA:

Borító: Őszintén fantasztikus, amikor Molyon először megláttam csak tátogtam, a színkombináció és pasas teljesen letaglózott. Ki képes ilyet kitalálni? Na és a cím magáért beszél, a romantika rajongóinak ez a legfinomabb ínyencség amit piacra dobtak. Erre a bizonyíték, hogy a pénteki nap folyamán, mikor olvasni kezdtem a könyvet, csaknem 5 tanár és 10 osztálytársam mondta, hogy el szeretnék olvasni. *Dagad a melle a büszkeségtől* 

Tartalom: Spoiler veszély!!!!!
Az írónő rögtön egy kis monológgal kezd, leírja Olivia álláspontját, hogy éli meg, hogy a világ ellene fordul, hogyan képes bátor lenni és kiállni még a legszörnyűbb helyzetekben is, például a születésnapi buliján amit nem épp szeretett volna megtartani, de kénytelen eltűrni egészen addig míg a kollégája fel nem bukkan és közli főhösnőnkkel, hogy bizony az anyja éppen abba a hibába esett, mint általában az ügyfelei. Oliviánál ez kiveri a biztosítékot, kénytelen magára vállalni a fizetést, mivel nem szeretné, hogy a helyzet rosszabbodjon. Végül ott hagyja a szüleit és testvérét, Kevint, hogy visszatérjen a házába ahol nem túl rózsás helyzet fogadja. A barátnője bulit rendezett és mindent szanaszét hagyott. Én már itt felmondtam volna a szolgálatot, viszont Olivia türelmesen kezelte a helyzetet és szerencsésen a munka helyére ért. Ügyet kapott, végre úgy érezte elismerést kap, viszont egy telefon hívás miatt újabb ügye lesz. Ki kell derítenie egy ügyet ami egy régóta körözött Fantomhoz vezet. Olivia elindul a nyomon, viszont arra tényleg nem számít, hogy a gardróbban találja magát egy sármos pasival, akiről fogalma sincs, hogy kicsoda. Az események fokozatosan indulnak be, Olivia és az ügynök (biztos, hogy az? :3 ) nyomoznak a Fantom után, egyik találkozás jön a másik után és a vonzalom tagadhatatlan. Végül kiderül az igazság, és ha azt hinnénk ez a vége, az író tetézi a feszültséget és egyre nagyobb buktatók elé állítja főhöseinket, mindennek indokot ad, realitást amit nem igazán tudtam kétségbe vonni. De a vége a legnagyobb csattanó, és tudom, hogy ezzel minden egyes olvasó egyet ért. Anne L. Green üt, de rendesen, kíméletlenül, határokat nem ismerve. 

Vélemény: Határozottan tetszett és noha ez a második könyvem az írótól, biztosra állítom, hogy nem az utolsó, mivel Anne L. Green a bűvkörébe zárt. Atya ég, a dedikáláson is éreztem, hogy nem fogok csalódni, már az író kisugárzása azt sugallta, hogy nem mindennapi dolgot tud, és ez a könyv be is bizonyította. Egy olyan történet szálat kapott el amit tapasztalatom szerint nagyon hosszadalmas és bonyolult megírni, de mégis, olyan jól helytállt ebben, hogy le a kalappal előtte. Figyelt arra, hogy bizonyos helyeken épp annyi információt csepegtessen ami felkelti az olvasó figyelmét és arra ösztönzi, hogy tovább olvassa és mire felébred a kábulatból már véget is ér a történet. Korrektül felvolt építve, látszott, hogy rengeteg munka volt vele, a stílusa pedig magával ragadó. Már értem miért szeretik ennyien a könyvét :D . Nem volt összezsúfolva, tetszett, hogy az író nem esett abba a hibába, hogy elfelejtkezik a többi karakteréről, mint például Olivia barátnőjéről, bár Kevinről igazán többet is megakartam tudni:D . Az ügyek helytállóak voltak, tökéletes magyarázatot adott minden kérdésemre ami felmerült a könyv kapcsán, néha már azt hittem az író a fejembe lát és úgy válaszol mindegyikre. Egy szó, mint száz, nem unatkoztam, a történet belém ivódott és szerintem évek múltán is bennem marad. 

Általában az ilyen témákat kerülöm, nem szeretem a nyomózos történeteket, az olyanokat amikben hazudnak esetleg bűnöznek. Mégis vannak olyan könyvek, amik ráébresztenek, hogy pont ezek kellenek nekem, pont ezeket imádom és ezt az irományt ezek közé tudom sorolni, mivel képes volt bennem felébreszteni a hitemet, a reményt, hogy nem teljesen égtem ki, nem kötelességem minden esetben hajtani. Olivia karaktere irigylésre méltó, szerintem minden nő hasonló szeretne lenni. Független, magabiztos, intelligens, gyönyörű. Az meg igazán tetszett, hogy hiába volt Niko mellette és hiába érezte magát a közelében gyengének, önmaga maradt, amiért újabb plusz pont. 

Niko karaktere meglepően jól sikerült, még akkor sem vesztette el a rossz fiús énjét mikor megismerte Viát, de mégis tudott változni. Miért nincsenek ilyen férfiak a valóságban? :(((((


Összességében:

Fantasztikus volt, minden egyes embernek ajánlani tudom, az írót idézve "sokoldalú", mint a történet, mint a karakterek akiket megelevenített. A pilóta napszemüvegről pedig tuti Niko fog eszembe jutni;) 

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Kedvenc idézetek:

[...] Nekem az ilyen báránylelkű, teszetosza emberek  nem jöttek be. Akkor már inkább az a fajta férfi, aki jó alaposan megdönget hajnali kettőkor is, és nem kér hozzá engedélyt. Ez tuti kérne, még ránézésre is.  

- Hogy lehet olyan felelőtlen, hogy egyedül jött? Lehet, hogy veszélyes - korholta.
- Na és magácska? Nem gondolkodott, mielőtt betört ide? Nem fél? - Alig bírtam elnyomni a vigyorom. Oh, ha tudnád!- Nem szokásom.
- Mit? Gondolkodni vagy félni? [...]

- Ki a jó fene vagy te? - szorult ökölbe a keze.
- Mától hívhatsz a rémálmodnak - húztam féloldalas mosolyra a szám.

- Rámenős vagy inkább türelmes legyek? - néztem a szemébe.
- Egyik sem. Nem bírja a töketlenkedést, de a tapadós faszikat sem szereti.
- Akkor? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Legyen férfi - somolygott.
Na bumm! Sokat segítettél. Ez aztán jó tanács.

- Van kedved játszani? - intettem a szememmel az asztal irányába.
- Elég régen fogtam már dákót a kezemben - mélázott el, én pedig pajzánul vigyorogtam. Mikor újra rám nézett, vette a lapot, és elpirult. - Úgy értem, kijöttem a gyakorlatból.

- Nem tudom, megfigyelted-e, de a csúnya emberek mindig menő autóval járnak - indította be az autót.
- Ja, a kis farkúak pedig naggyal kompenzálnak - feleltem a legnagyobb természetességgel.

[...] - Ki gondolta volna, hogy ekkora gyakorlatod van vastagabb csövek keskenyebb nyílásba való bejuttatásában - gúnyolódtam. [...]

Fényes Niki - Széllel szemben

Köszönöm szépen az olvasási lehetőséget az Ekönyvbazárnak és Fényes Nikinek, hogy megírta a könyvet!

Cím: Széllel szemben

Író: Fényes Niki

Kiadó: Ekönyvbazár

Fülszöveg: Miként tudod meghódítani az imádott nőt, amikor olyan sérülései vannak, hogy még te magad sem tudod feldolgozni?

A válasz egyszerű. Forgasd ki minden gondolatából, állítsd fejére a világát, mutasd meg neki, hogy nem minden az, aminek látszik. Donnytól nem idegen a körmönfont ármány, amit igyekszik bevetni a céljai elérésének érdekében. Mindenre képes, hogy meghódítsa szerelme, Kabal szívét.

„Jó útra kell téríteni Kabalt, hiszen vonzódnak egymáshoz, még nincs elveszve semmi.”

Vélemény: Vigyázat spoilert tartalmaz!! 

Mihelyst megtudtam a hírt, hogy Fényes Nikinek új ekönyve jelenik meg, azonnal olvasni akartam! A Feketén fehérenben nem csalódtam, új reményekkel és izgatottsággal álltam neki a Széllel szembennek, számítottam arra, hogy az író nem fogja vissza magát a beszólások és poénok terén és igazam is volt ebben! :D  

Történetünk eleje Donny egy napjába adott bepillantást, néhány információ morzsát is kaptunk a magán életéről, többek között, hogy van három testvére és nagy szenvedélye a madarászás. Az elején egyáltalán nem számítottam, hogy éppenséggel egy török lány lesz a személy akit kiválaszt magának Donny, kicsit nehezemre esett elképzelni egy ilyen karaktert, leginkább a Night Manager sebhelyes arcú lánya jutott eszembe, akit már a sorozat elején megöltek. Oops, spoiler :D 

Szóval Donny meglátta Teresát, eldöntötte, hogy neki ő kell és megszerzi bármi áron. Egek, olvadok ezen a pasin! <3

Teresa viszont ellen állt, nem akart a férfi közelében lenni, láthatóan semmi reakciót nem váltott ki belőle a helyes pasi. Viszont volt egy fordulat, amikor Teresának szüksége volt Donnyra és kicsit sajnáltam, hogy az író bővebben nem tért a tűz okára. Donny viselkedését egyszerre tudtam megérteni és elutasítani. Megértettem, hisz szereti Teresát, olyannyira, hogy képes volt miatta lemondani mindenről és a csillagokat is lehozni az égről, viszont az nem tetszett, hogy hazugságok által csalta tőrbe a lányt, hisz na, szerintem senki se szereti, hogy a szemébe hazudnak. Ettől függetlenül vált a történet valódivá, mint ha a szomszéd Mariska néni történetét olvastam volna a férje vagy hozzá tartozója által megírt valóságban, amolyan "ez van, semmi sem tökéletes" stílusban. Egyre jobban bele mélyedtem a történetbe, Donny végül elérte a célját és sikerült a lánnyal együtt lennie. Volt egy pont viszont, ahol egy mindennapi dologba ütköztem, ez pedig az elhamarkodott, látszatra való ítélkezés. Pofám lesült miközben olvastam, teljesen át tudtam érezni szegény Teresa érzéseit, ahogy próbál nem tudomást venni a tekintetekről amik az arcára szegeződnek. Nekem ugyan nincs sebhelyem és nem is ez a lényeg, hanem, hogy ha valakit meglátunk aki elüt a megszokottól, legyen az kövér, vékony, magas vagy alacsony, esetleg legyen egy sebhelye vagy római katonás stílusú orra, rögtön szemérmetlenül bámulni kezdjük és eszünkbe se jut, hogy addig az a személy mit érezhet. Jómagam is bele esek ebbe a hibába, de nem azért, hogy megszóljam, inkább csak érdekesnek tartom az olyan embereket akik elütnek az átlagtól, mivel ez valaki számára különlegessé fogja tenni, ahogy Donny esetében is láthattuk. A másik dolog volt az, mikor Teresa az anyukájával beszélt és próbálta azt a látszatot adni, hogy semmi baja nincs. Még nagyobb pofon a könyvtől, hisz ez is olyan, amivel a legtöbb ember küszköd, erősnek lenni a szüleink és mások előtt. Őszintén sajnáltam Teresát, biztos nagy teher lehetett számára folyton azt mutatni, hogy semmi baj, jól vagyok és senkinek se beszélni róla, mivel könnyebbnek látszik véka alá dugni az érzéseinket. Donny viszont segített amiért megkedveltem végérvényesen is, hisz borzasztóan rossz lehet látni, hogy a világon akit a legjobban szeretsz, szenved és a kifakadásáért hatalmas plusz pont neki, mert nem hagyta ezt az állapotot uralkodni, de szegény megitta ennek a levét. Itt is sajnáltam, hogy az író bővebben nem tért a napok monoton hangulataira, Donny felhős érzéseire amiért a szeretet nője kidobta, mert a szemére olvasta az igazságot. Ahogy a mondás tartja: "Az igazság néha fáj." 

A könyvet ITT van lehetőséged letölteni. 

Összességében:

Végérvényesen is, tanulságos történet volt, rengeteg tanácsot adott és segített egy picit szembe nézni a saját érzéseimmel, hisz nem futhatok ellenük, de a széllel szembe se mehetek :D (beüt a poén, ehehe).

Fényes Niki hozta a színvonalát, sokat nevettem és el is gondolkoztam néhány résznél, sőt volt, hogy már majdnem elsírtam magamat miközben olvastam Teresa élet történetét. Kellemes kikapcsolódás volt, jobb kedvre derített és adott egy pluszt az életembe amit mindig is szeretek kapni a könyvektől! <3 

Kedvenc idézetek:

- Vacsorázz ma velem, Teresa! - mondta neki, a lány láthatóan meglepődött.- Felejtsd el, nem szeretem a rámenős idiótákat - felelte, de Donny-t nem érdekelte a sértés.- Megmondom őszintén, én egész jól ki jövök velük, ezért is akarok ma veled vacsorázni - vágott vissza.

- Felkísérlek - felelte Donny és már látta, itt megint lesz egy veszekedés.- Kértelek rá? Hallottad te a számból elhangzani a kérést "Dony, kísérj fel" , hallottál te ilyet? - kérdezte és karba fonta a kezeit.  - Nem, mert te Rambó és egy kibaszott ufó közösüléséek a kurva ivadéka vagy, és azt hiszed nem kell egy férfinak felkísérnie. Ja és ki ne hagyjam, hogy nőket dugsz! - vágta oda a érfi.

- Az egyik kollégám felhívott hajnalban, és tudod mit mesélt nekem? Hogy az öcsém száját ő varrta össze az éjjel és hogy a barátnőd ver téged. - Donny se köpni, se nyelni nem tudott. Ez a szakadék széle, és neki most vége van. - Álmomban nem gondoltam volna Donny, hogy durván szereted a szexet, vagy csak rossz fát tettél a tűzre? - kezdte el a cukkolást Simon. - Miért kaptál ki, Donny? Nem voltál hajlandó felvenni a bugyiját? - kortyolt a kávéjába.

- Megcsókoltam, jó? - nézett szikrázó szemmel a testvérére.- Mármint lecsaptál az ajkaira, cserébe ő belecsapott a szádba az öklével? - hahotázott Simon és csapkodni kezdte a pultot.

- Ha romantikus estét szeretnél, akkor főzz neki - vette fel a fonalat Claudia. Ennél a javaslatnál Donny bizony elakadt.
- Nem tudok főzni - jelentette ki.
- Annál jobb, Donny. - A férfi kezdett összezavarodni.
- Szóval az jó, ha odaégetem az ételt? - kérdezte.

Meghan March - Véletlen szeretők

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Cím: Véletlen szeretők

Író: Meghan March

Kiadó: Álomgyár

Tartalom: Milyen a férfi? Arrogáns. 

Milyen a nő? Önelégült. 

Gyűlölöm a férfit. 

Vágyom a nőre. 

Két éve folyamatosan elutasítom a pasast. 

Engem pedig minden elutasítás megerősít. 

Nem vagyok egy egyéjszakás csaj. 

Nem érted, hogy nem kalandra vágyom? 

Teljesen megőrjít, nekem erre az emberre nincs szükségem! 

Végül úgyis beleegyezel, nem adom fel. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Vélemény: Spoilert tartalmaz!

Kezdjük is a borítóval, ami ismételten olyan szép és letisztult ahogy Meghan March könyveitől megszokható. A címmel azonban nem vagyok kibékülve, ebből adódóan kicsit másra számítottam, mint ahogy a könyvbe az le van írva. Bár más nézőpontból helytáll, ha a szeretőt nem szexuálisan nézem, hanem éppenséggel szerelemmel. Akkor azt tudom mondani, hogy tökéletes választás. 

Maga a történet már eleve jól kezdődött, hozta azt a pikáns színvonalt amit szeretek Meghan March könyveiben. Bepillanthattunk Justine hétköznapjába amint a barátnőjével beszéli meg Ryker "faroklenyomatát", de Justine igyekszik ezt figyelmen kívül hagyni, több kevesebb sikerrel. Khm, máris imádtam a könyvet.

Ezután ugrott egyet a történet, máris egy bárban volt a hősnő, ünnepelve, hogy sikeres levizsgázott és megkapta az ösztöndíját is. Ahogy az várható volt, Ryker is jelen volt, próbálta becserkészni Justinet, és az alkoholnak hála egy apró kis rést talált a lány védőfalán amit Justine Ryker ellen állított fel magának, ami lényegében abból állt, hogy kerüli minél jobban. Viszont ahogy lekoppintotta Rykert, újabb problémába ütközik, mégpedig abba, hogy a kiskori legjobb barátját ittas vezetésért letartóztatták, és ezzel a jövője is szerte foszlott szegény fiúnak. Az események innen felgyorsultak, Ryker elvállalja, hogy segít Justinenak költözni, de rejtélyes okokból kifolyólag mégsem jelenik meg a megígért napon. A nyár után pedig kezdődik előlről, az úgymond macska - egér harc, Ryker nem adja fel, Justine pedig ellenáll, de az, hogy elvesztette az ösztöndíjat olyan döntésre kényszeríti ami az egész jövőre kihathat. Két lehetőség közül kellett választania, az egyik, hogy munkát szerez egy sztriptízbárban, a másik, hogy elfogadja Ryker apjának az ajánlatát, hogy tanítja a fiát és cserébe az egész tanévet kifizeti neki. Hm, hm, vajon melyiket is választotta? :D Természetesen, hogy a másodikat, de vonakodva, mivel nem tartotta becsületesnek ezt a fajta eljárást. Az események újra felgyorsulnak, Ryker és Justine tanuló társak lesznek, a lány küzd a gondolataival, az érzéseivel és ebben az sem segít, hogy betörések sorozata lepi el a kis "lyukat" ahova beköltözött. 

Justine egészen élethűen lett ábrázolva, voltak erényei és hibái is, amitől a szívemhez nőtt a karakter, főleg miután megtudtam a múltját. Rengeteg ember lehet akinek ilyen élete lehet, és nem hazudok ha azt mondom, képes lehet valaki kilábalni onnan, ha nem is a saját erejéből, de egy kis támogatással ami löketett ad ahhoz, hogy másképp cselekedjünk. Justine ezt a szálat ragadta meg, senkije sem volt, magára támaszkodhatott és arra, hogy a nagyapja - aki mellesleg sajnos meghalt - büszke legyen rá. A szívem facsarodott össze. Ryker meg hiába volt az a tipikus szépfiú, ugyanolyan hibái voltak, mint egy átlagembernek. Titkolózott, eltusálta az igazságot, egy alkoholista anyával élt akit hiába vetett meg a tettei miatt, a szíve mégis előtérbe helyezte. A szívemig hatolt ez a könyv, amiért piros pont jár neki. 

Néhány résznél azonban hiányt éreztem, például Chadről, esetleg Justinenak a Mericával való barátságáról, arról, hogy Ryker milyen kapcsolatban állt az anyjával, hogy mit mondott neki a dékán. Az utolsó fejezetek kicsit zavarosak voltak, úgy éreztem, mint ha abban a pillanatban találta volna ki az egészet az író amiért egy kicsit kiestem a könyv bűvköréből. Jól tudom milyen nehéz lezárni egy történetet, de ez picit elvett a hangulatból, de beláttam, hogy így mégis kerekebb lett a történet, mivel ha Ryker nem tudja meg, akkor valószínű nem képes a dékán előtt letisztázni magukat, és a saját malmukra hajtani a vizet. 

Összességében:

Kerek történet, egy pluszt adott az életembe, egy tippet, hogy ha kitartok valami mellett előbb - utóbb valóra válik:D Szeretem az ilyen történeteket, ezért is ajánlom azoknak akik erőt akarnak meríteni, szeretek a romantikát egy kis erotikával fűszerezve, na meg a helyes férfiakat akiknek nem épp átlagos a "faroklenyomatuk" (úristen, ezt a szót tuti használni fogom :'D ).

Kedvenc idézetek: 

Kezdetben odavoltam a sötét hajáért, a ringó csípőjéért, és tetszett, hogy időnként zavarba jön. De ez a fajta rajongás csak addig tartott, míg ráeszméltem, ő jó eséllyel messze a legintelligensebb lány, akivel valaha találkoztam. Hamar rájöttem, hogy az agya még a többi adottságánál is vonzóbb.

- Igazam van? A csaj, akire azt mondtad, a tiéd lesz, a tanulmányait akarja fizetni és azért vetkőzik.
- Fogd be a szád! Ha bárkinek elmondod, hogy itt láttad, én is elmondom mindenkinek, hogy másodikban dolgod volt egy transzvesztitával.
Brandon hátradől.
- Nem tudtam, hogy travi. A mellei igazinak tűntek. Alig volt ádámcsutkája.
- Egy tökös moccant a dákódra. Ha azt akarod, hogy ez kettőnk közt maradjon...

- Ha az én verzióm szerint működne a dolog, garantált, hogy még tanulás előtt elmennél. Biztos nem gondoltad meg magad? Ígérem, nem bánod meg.
Ennyit a burkolt célzásokról. Ahogy rám néz és vigyorog, elvörösödöm.
Igyekszem visszafogni magam, nehogy elküldjem a fenébe. Inkább összekulcsolom a kezem az asztalon, és előrehajolok. Ha játszma, hát legyen játszma.
- Igazán nincs szükség a közreműködésedre, ha el akarok menni. 

- Most pedig áruld el, mekkora szerszámot hord a gatyájában? Igaza volt Beccának, vagy még annál is nagyobb?
Hirtelen félrenyelem a bort. Miután sikerül visszaköhögnöm, ránézek.
- Nem mondtam, hogy éppen csak megkedveltem?
Merica bólint.
- És ezek után felteszel egy ilyen kérdést?
- Még szép! Egy jó barátnő nem hagyja, hogy a barátnője kis farkú pasikkal randizzon. Az nagyon ciki.

A könyvet ITT tudod megrendelni akciósan!