2018. március 26., hétfő

Mark Lawrence - Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1. )

Életem első kritika írása szóval előre is bocsánat ha kezdésnek satnyának tűnik, majd, de el kell kezdeni valahol. ☺

A mű címe: Tövisek Hercege
Író: Mark Lawrence
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Gy. Horváth László
Tartalom: Óvakodj a Tövisek Hercegétől!
Kilenc évesen végig nézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni...
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma - és nincs vesztenivalója. Ám atyja várában ármány leselkedik rá Ármány és fekete mágia. Bármennyire meginghatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget? 


Kritika:  
Mark Lawrence a poszt-apokaliptika világába repíti az olvasóját ahol nem minden fenékig tejföl, nem hagynak életben pusztán azért, mert szépen pislogsz a királyra. Ez a világ kegyetlen és elég tökösnek kell lenned ahhoz, hogy túl éld. Nem veti meg a mágiát sem, előszeretettel használja a karaktereket, mint sakkozó a parasztját meg a lovasát. Az első fejezetben betekintést nyerhetünk a rablóbanda fosztogatásába, mészárlásába. Az író nem teketóriázik, nem mentegetőzik a főszereplőjével, hogy "azért nem kellett volna, mert..." vagy "már bánom, hogy megtettem". Ez volt az a pont ahol rájöttem, nem egy kis hisztis gyerekről olvasok, hanem egy lelkileg megsínylett, realista nézettel megáldott serdülőkorba lépő fiúról aki felfogta, hogy az élet nem habos torta, nem tesznek mindent az alsó fertályunk alá, keményen meg kell küzdenünk, azért amit akarunk, hogy a miénk legyen. A szerző elérte a kívánt hatást, érdekelt a folytatás, a tizenhárom tizennégy éves Jorg sorsa, kalandjai, múltja és döntései sorozata amint a leírtak alapján állítólag királlyá válik.
Jorg karaktere kicsit - a korához képest -, túl érett, túlságosan merész és bátor, de ez kelti fel leginkább az olvasó figyelmét! Az ember akaratlanul is sóvárog utána, hogy annyira közömbös legyen minden iránt, eltántoríthatatlan a céljától, de a sok megpróbáltatásra fintorog, mint ha csak sárba lépne. Nos írónk főhőse erre is rávilágított, hogy ő se olyan kegyetlen, nem gonosz és okai teljesen érthetőek amit a közönség elé is tár:
' - Viszem a testvéreket is -  mondtam. Figyeltem a szemét. Semmi rebbenés. Semmi rebbenés a télben, semmi összerezzenés a "testvér" szóra. Gyengeségemben szerettem volna szóba hozni Willt. - Megkapod Gellethet. Megszerzem neked Veresvárat. Elhozom Lord Gellethar fejét. Cserébe nekem adod a pogányt.
         És végre "fiamnak" fogsz nevezni.'
Ez csak egy aprócska részlet, mégis ez tűnt tökéletesnek, hogy ide biggyesszem példa okaként, bebizonyítva, hogy Jorg lelke legmélyén még mindig arra várt, hogy az apja mutasson egy kis érzelmet az édesanyja és testvére iránt, zokogjon, üvöltözzön, fájjon annyira, mint neki. Persze ez nem történt meg és emiatt is folytatódott a regény, hisz ha ki mondta volna Mark Lawrence nem trilógiát írt volna, hanem mondjuk egy hosszú novellát egy fiú hazatértéről. A király és a fia közti viszony még akkor is érezhetően meg volt romolva, mikor még be se tért a trónterembe, hogy illendő fogadtatásban részesüljön. 
Jorg érzései precízen, a kellő időben törnek a felszínre, leginkább három - vagy legalábbis kettő biztos - társában bízik meg, akik a kezdetektől vele voltak. Nem szorul sokszor rájuk, de ha mégis azt se mondja ki teljesen csak sejteni lehet. Ügyesen hoz döntéseket, még élet és halál között is, bár mi nem lennénk erre képesek gyengeségünkben, de az író ismételten megmutatja, hogy nem csak nekünk, de Jorgnak is nehéz:
' A Núbai rám nézett. Most először olvasni tudtam a tekintetében. Bármi mást elviseltem volna. Gyűlöletet, félelmet, könyörgést. De ő megbocsátott. CsuSurr! A lövedék a Núbai mellkasába fúródott. Mindkettejük testét átütötte, és letaszította őket a mélybe. Egyikük sem ordított, és egy örökké valóságig tartott, mire leértek.'
Érezni lehet benne a fájdalmat, egy kis habozást, szomorúságot a fiú szemszögéből. A Núbai is bátor volt, őt tartottam a harmadik legjobb és legszerethetőbb karakternek Jorg és Makin után. Igaz nem sokat beszélt, de Jorg mellett mindig ott volt, a kezdetektől fogva vissza akarta tartani, hogy legyen normális gyerekkora, ne éljen úgy, mint egy söpredék. Őrá tudom azt mondani, hogy egy féltő apa volt, nem társ, nem is testvér hanem apa. Sajnáltam is, hogy meghalt.

Összességében: 
Mark Lawrence nagyon jó író, a dark fantasyt kellő mértékben keverte a középkori világgal, az emberi érzéseket, a haragot és a bosszút úgy tárta elénk, mint Leonardo Da Vinci a Mona Lisat. Ajánlom minden olyan embernek aki szereti a kalandokat, van idegzete a véres részekhez, néhány pikánsabb megjegyzéshez, mert ez Hölgyeim és Uraim megérdemli azt, hogy kézbe vegyük és addig olvassuk míg a szemünk is kifolyik!


Kedvenc idézetek:

~ Gemt állandóan okoskodott. „Nem kölletett vón belehánynod a hullákat a kútba, mit iszunk mostan?” „Nem kölletett vón megölnöd azt a papot, balszerencsét hoz.” „Ha békén hagytuk volna azt a lányt, szép váltságdíjat kaphatnánk érte Kennick bárótól.” Bizsergett a kezem, hogy áttoljam a késemet a torkán. Ott helyben. Csak kihajolnék, és belenyomnám a nyakába. „He? Hogy mondtad, Gemt testvér? Mit bugyborékolsz itten? Nem kölletett vón nyársra húznom azt az éktelen nagy ádámcsutkádat?” ~

~ - Nem hiányoznál a testvéreidnek? - kérdezte most már játékosan a hölgy. Szája sarkához emelte ujjait, ahol ujjaim nyoma dagadni kezdett. A mozdulattól én magam is dagadni kezdtem. ~

~ Az udvaroncok széthúzódtak Makin előtt, akit Katherine és én követtünk, kéz a kézben. A hölgyek és urak illata szúrta az orromat: levendula és narancsolaj. Az úton a szarban legalább van annyi tisztesség, hogy büdös legyen. ~


~ - Már hogy lenne herceg?! - dühöngött Sally.
- Hölgyem, önnek fejedelmi baszásban volt része - hajolt meg Makin ~



~ Mindenkinek van jó oldala. Csak Rike testvérben nehéz ezt megtalálni. Az számít-e vajon, hogy böhöm nagy ember? ~


~ - Megetetem veled a szemgolyóidat, kölyök. - Kiköpte az egyik fogát. ~


~ Muszáj volt vihognom, ami nem volt szerencsés, mert csak egyszer csússzak meg, és elkap. Ha csak az egyik mancsát rám teszi, és belém markol... hát, akkor alighanem tényleg megeszem a szemgolyóimat. Szokott csinálni ilyeneket. ~











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése