Aly Martinez - Hazug Valóság

Cím: Hazug Valóság
Író: Aly Martinez
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 320

Fülszöveg: Igaz: Több mint ezer mérföld távolságból végignéztem a telefonom kijelzőjén, ahogy két férfi megöli a feleségem. És nem tudtam őt megmenteni. 

A haragomat és a gyűlöletemet felhasználva négy évet azzal töltöttem, hogy menekültem az emlékeim elől. Mígnem egy összetört nő okot adott arra, hogy végre megálljak. 

Cora élete kész rémálom volt, de az elképesztő akaraterejével megfordította a helyzetet valami csodálatos felé. Olyan mosolya van, ami a legsötétebb lélekig is eljut. Egyetlen pillantásával az én lelkemet is darabokra tépte.

Hazugság: Csak az újrakezdés miatt voltam ott. 

Hazugság: Halvány gőzöm sem volt, mibe keverem magam. 

Hazugság: Nem tehettem semmit, hogy megmentsem őt.

De ez a helyzet a hazugságokkal: sosem tudhatod, kinek higgy.

Vélemény

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Nem sokáig bírtam, a felénél feladtam a próbálkozást. Egy hónapja döntöttem el, hogy nem kínzom magam olyan könyvekkel, amik nem fognak meg, de legalább a feléig elolvasom. Nos, ez megtörtént, de még így se nyerte el a tetszésemet. A fülszöveg tetszett, felkeltette ugyan az érdeklődésemet, de az egész műben csalódtam. Penn végig nézte telefonon, ahogy a feleségét meggyilkolják, és nem tehetett semmit. Ugrunk pár évet, Coraval folytatjuk, aki éppenséggel egy olyan háztartást végez, amit senki se irigyelne. Prostikkal foglalkozik, igyekszik az ő életüket rendben tartani, már ahogy lehetséges, miközben egy lányt rejteget. Lassan kiderül, hogy került oda, de az egész helyzet, a leírások... teljesen hidegen hagytak, nem tudtam beleképzelni magam a főszereplő helyzetébe, lényegében olyan volt, mint ha viccet űztek volna az egészből. Mikor oda került Penn is, még röhejesebb fordulatot vett a történet. Folyamatosan hisztizett, hasonlított 5 éves gyerekre, és nem, nem mentség az sem, hogy meghalt a felesége, mert egy 33 éves érett férfiról beszélünk. Egy ilyen helyzetben, nem igazán értem Corat, mégis, hogy gondolhatott a szexre, a vágyakozásra, és ezen az se segített, hogy Penn hangulata folyamatosan változott és olyan volt, mint ha két személyisége lenne és azzal beszélne. Ilyenkor mindig Szmeágol jutott eszembe, és legszívesebben a fejemet vertem volna a falba. Végül feladtam, az olvasása gördülékeny volt ugyan, de frászt kaptam a cselekmény tálalásától. Nagyon komoly témához nyúlt az író, és úgy éreztem nem tudta pontosan átadni azt az érzést amit szeretett volna. Cora és Penn gondolataiba se engedett be annyira, mint hittem, néha pedig elég értetlenül álltam a dolgok előtt is, hogy most mi a hétpalkos fity fene történt éppen? Nem lett a kedvencem, lehet a fordítás lett rossz, vagy maga a könyv nem a legjobb, de nem igazán érzem úgy, hogy valaha folytatni szeretném, pedig fülszöveg alapján nagyon ígéretesnek tűnt. Úgy tűnik nem minden arany ami fénylik.