Köszönöm a recenziós
példányt az Álomgyárnak!
példányt az Álomgyárnak!
Író: Helen Hoang
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 331
Fülszöveg: Khåi Diepnek nincsenek érzései. Nem gyászol, és nem szeret. Azt hiszi magáról, hogy sérült, de a családja ezt másként látja. Édesanyjaba kezébe veszi az irányítást, és Vietnámba megy, hogy tökéletes feleséget találjon neki.Esme Tran Ho Si Minh-városban lakik. Mivel félvér, mindig úgy érzi, sehová sem tartozik igazán. Amikor lehetősége nyílik Amerikába utazni, hogy egy férjjelölttel találkozzon, nem tud nemet mondani, mert úgy gondolja, a családjának ezzel segítene a legtöbbet. De Khait nem sikerül a tervek szerint elcsábítania. Amit Esme a szerelemről tud, az mind igaz is… de csak saját magára vonatkozóan. Teljesen belebolondul a férfiba, aki meg van róla győződve, hogy sosem fogja tudni viszonozni az érzéseit.
Esme hamarosan kénytelen lesz elhagyni az Egyesült Államokat, de Khai végül rádöbben, hogy mindvégig tévedésben volt… és hogy a szerelemnek sokféle arca lehet.
Vélemény:
Mióta elolvastam A szerelem egyenletét azóta várom a Mennyasszony rendelésre könyvet, és azt hittem megbolondulok mire végre elolvastam:D
No de csapjunk is bele!
A történet tíz évvel ezelőtt kezdődött, pontosabban egy temetésen, ahol főszereplő fiúnk is részt vett. Eléggé érdekes kezdés volt, szegény Khåit nagyon sajnáltam, hisz az unokatestvérét vesztette el. :((
A következő fejezet már a jelenben játszódik, megismerhetjük Esmét, a munkahelyét, és a családi körülményeit. Alig hittem el, hogy az írónő ilyen szomorú körülményekbe helyezi a lányt, bár később úgy tűnt, hasznára válik a dolog, hogy legeslegalulról jött, tudta értékelni amit kapott, semmi feleslegesre nem költött. Visszatérve, kapott egy ajánlatot, hogy a nyáron elmehetne Amerikába meghódítani Khai szívét. Persze először elutasította, de pár óra leforgása után mégis úgy döntött, hogy megpróbálja. Kanadába utazott, a főszereplő Khaihoz költözött, eléggé pofátlanul, és igyekezett meghódítani a szívét. Először a cuccait rendezte át, majd a kerttel folytatta, míg nem a férfi ételeihez is hozzá nyúlt. Eközben esküvőkre jártak, Esme szorgalmasan dolgozott és iskolában tanult, de az apja keresésére is szakított időt. Vészesen közeledett a nyár vége, de Khai érzései néha itt, néha ott voltak, még jómaga se tudta. Aki pedig kíváncsi a végére, hogy Khai megszereti a lányt, vagy nem, az olvassa el, megéri, borzasztóan édesre sikeredett.
Nos őszintén, a többi résszel már nem voltam ennyire megelégedve. Az első után nagy reményekkel álltam a könyvhöz, volt pár vicces jelenet benne, néhány édes is, de alapjáraton eléggé semlegesen tudtam hozzá viszonyulni. Esme megmozdulásai néha idegesítettek, folyamatosan megsértődött valamire, ahelyett, hogy rákérdezett volna, hogy ez tényleg így van. Az is nagyon zavart, hogy nem bírt volna rákeresni az autizmusra, mint ha magasról tett volna rá, hogy ez mit is jelent, közben meg ez volt mindennek a kulcsa, de nem, ő nem keres rá. Hát akkor szívem, idd meg a saját levedet. A végén már sajnáltam szegény Khait, a lány nagyon nem érdemelte meg. Egyszerre volt buta és okos is, a kettő kombinációja pedig eléggé zavaró volt időnként.
Khai személyiségét imádtam, a szívemhez nőtt a férfi, a cuki érzései, ahogy igyekezett érezni, de még se. A kis küzdelmeiben végig neki drukkoltam, bár sokszor felidegeltem magam Esmén, végül őt is megkedveltem a végére. Mértékkel természetesen.
Örültem a kis kikacsintásnak, Stella és Michael ha egy jelenet erejéig is, de benne voltak, ami oltári cuki volt. Megkaptam az áhítot, szerelmes befejezést A szerelem egyenletére, és a Menyasszony rendelésre is.
Bizakodom, hogy az írónő következő könyve jobb lesz, nem ennyire lapos, bár ezt is csak Khai tartotta életben, a kis gondolatai, vívódása és a tapasztalat szerzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése