Róbert Katalin - Szelídíts meg!

Cím: Szelídíts meg!

Író: Róbert Katalin

Kiadó: Könyvmolyképző

Tartalom: Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…  Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Kritika:

Húhú, őszintén szólva már nagyon régóta szemezgetek a könyvvel csak úgy terveztem, hogy megveszem, de így is rendben volt. A borító teljesen megragadott, a narancssárga szín szinte kiemelkedett a kis fekete könyvek mellett a polcon, ha bele döglöttem volna se hagytam volna ott. Viszont azt leszögezem, hogy nem igazán szeretek magyar íróktól olvasni, vannak történetek amik így megfognak, viszont vannak olyanok is amik nem érik el azt a szintet amit elvártam volna tőle. Ezt leginkább úgy kell érteni, hogy minden könyvnek van egy rejtett mondanivalója, egy kis üzenet amit bele csempésznek és egy - egy alkalommal nem igazán éreztem, hogy átjött volna ez az üzenet, mármint nem ennél  a könyvnél, hanem egy másiknál, de azt inkább nem fogom részletezni mivel nem a gúnyolódás a célom hanem, hogy elmondjam a "véleményemet" és ezzel segíthessek egy írónak esetleg mosolyt csaljak az arcára. Viszont a Szelídíts meg magával ragadott, még ha a Kis hercegből is vették az ötletet, megvolt az az egyedi stílusa amit az író képvisel és ezzel magáénak mondhatja a történetet. Bevallom, nem olvastam még a Kis herceget, pedig sok ismerősöm ajánlotta, sőt kötelező olvasmány is volt öcsémnek, de valahogy nem tudtam rávenni magamat. Mindegy, nem is ez a lényeg, most a Szelídíts megről van szó, amit... nem igazán tudnék összehasonlítani semmivel, egyszerűen azt éreztem olvasás közben, hogy én is ott vagyok, én is azokhoz az átlagos középsulis diákokhoz tartozom, de még se. Érdekes volt végig kísérni Matyi és Regi történetét, a tipikus kamasz kételyeket, a fontossági sorrendet, a naivitás határait és a felnőttek monoton napjait amikbe már ők maguk is bele fásultak. Üdítő élmény volt egy olyan ifjúsági regényt olvasni ahol a gyerekek... szóval tényleg képesek voltak reálisan, éretten és mondhatni felnőttesen gondolkodni, nem beállítva úgy az egészet, mint ha csak testiségre épülne a kapcsolat, hogy minél hamarabb meglegyen a testiség és varázsütésre a lány problémái is elmúljanak. Az elégedettség megvolt bennem, mivel az író szépen végig vezette a cselekményt, a helyzeteket, gyerek szemmel (ha lehet ezt mondani) nem találtam benne semmilyen logikai bukfencet, mivel hasonló "élményben szenvedtem", mint Róka és tudom, milyen nehéz lehet felhívni a szülők figyelmét, fontosnak érezni magunkat meg hasonlók. Talán ezért is tetszett annyira a történet, mert a magaménak tudhattam, kivéve azt, hogy nekem nincs egy Kishercegem :'D Róka, alias Regina, karaktere pontosan én! De komolyan, imádtam a csajt, a beszólásait, azt, hogy képes - nehezen - felvállalni az érzéseit és mer újra hinni. Matyi pedig... egyrészt kicsit unalmas karakternek tartottam, konkrétan nem is azt, hogy tanul vagy valami csak... szóval én olyan vagyok, hogy nekem pezsgés kell, de attól függetlenül maga a karakter, hogy ennyi kérdése van és milyen színesen látta vagy látja a világot irigylésre méltó. Végtére is borzasztóan aranyos volt a maga módján.

Összességében:

Ez a Kis herceg "feldolgozás" számomra az a könyv amit ha egyszer elolvasok akkor sem fogom tudni megunni és szíves örömest látnám a polcomon vagy olvasnám el még húszszor! (De megígérem magamnak is, hogy az eredeti Kis herceget is elolvasom, okosodjak kicsit :'D )

Kedvenc idézetek:

- Arra vagy kíváncsi, hogy jól keresek-e? - kérdezte az ügyvéd kissé sértetten. Kisherceg a fejét csóválta.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy boldog-e.

- Befejeztem, és valahogy nincs kedvem másba kezdeni.
- Mert olyan, mint ha benned maradt volna a történet, és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged.

Kisherceg megtorpant a küszöbön, és valójában most először gondolkolt arra, hogy Róka mennyire szép. Nem úgy volt szép, mint Rozi, akinek tökéletes, babaszépségű, szimmetrikus arcát kihangsúlyozta a smink és a mndig gondosan elkészített frizura. Róka vonásai szögletesebbek voltak, és hangsúlyosabban látszott rajta a kelletlenség, a rosszkedv, de a vidámság és az elmélyülés is. Róka attól lett szép, hogy valódinak tűnt.