Kendall Ryan - Szerelem első érintésre

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak! 

Cím: Szerelem első érintésre
Író: Kendall Ryan
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 234

Fülszöveg: Pace Drake imádja a szexet. Tudja, hol és hogyan szerezze meg, mit kell mondania, mit kell tennie, és nem kér bocsánatot, ha kielégíti a vágyait. De amikor megismerkedik Kylie Sloannal, egy szingli anyukával, a lány teljesen elbűvöli, és hirtelen kételkedni kezd addigi módszereiben. Végül is nincs semmi izgalom, semmi titokzatosság abban, ha az ember megkefél egy nőt egy éjszakai klub vécéjében. Kylie bölcsessége és céltudatossága mellett üresnek és sekélyesnek tűnnek a részegen felszedett, egy éjszakás kalandok. Kylie éppen az ellentéte azoknak a kétségbeesett, tapadós nőknek, akikhez hozzászokott. Ez a lány nem akarja, hogy gondoskodjanak róla, és nincs is erre szüksége, ami csak még inkább arra sarkallja Pace-t, hogy pontosan ezt tegye. 

Kylie nem bízik a férfiakban. Az utolsó, akivel dolga volt, lefektette, és magára hagyta egy kisbabával. Most csak a kisfiára jut ideje, még ha jobban hiányzik is neki a szex és az intimitás, mint akár magának is bevallaná. Valószínűleg a lehető legrosszabb ötlet kitárni a szívét a nála fiatalabb, hírhedt nőcsábász előtt. De Pace be akarja bizonyítani neki, hogy vannak még a világon megbízható férfiak, és olyan édesen viselkedik a kisfiával, hogy Kylie szeretne esélyt adni neki… De Pace vajon valóban lezárta múltjának könnyelmű fejezetét?

Kritika: 

Történetünk egy összejövetelen kezdődik, ahova Pace is hivatalos, de éppenséggel nem a legjobb partnerrel. Kylie viszont egyedül érkezik, ami Pacenek rögtön szemet is szúr. Udvarolni kezd neki, egész cuki módon, de Kylie elutasítja minden egyes próbálkozását. A szívtipró nem adja fel, kérdezősködik a bátyjánál aki olyan szépen elhajtja, hogy a srácnak pislogni sincs ideje. Összeszedi magát végül, rengeteg játékkal érkezik meg a lányhoz, hogy bebizonyítsa, nem pusztán vágy az ami vezérli őt. Egy ideig elég zavarónak éreztem, hogy Pace folyamatosan a szexre gondol, de mikor a kisráccal játszott, olvadoztam a sorokon, ők voltak a legédesebbek. Kylie azonban ünneprontó volt, már sajnáltam Pacet a folyamatos elutasításában, ésszerűen gondolkodva egy fiatal férfi se foglalkozna ennyit egy nővel, ha nem csak a szexre hajtana. Pace-nek viszont nem ez volt a terve, elég sokszor közölte is a lánnyal, de csak nem akart hinni neki, és szépen el is zavarta. Kylie viselkedése egyre jobban zavart, szinte a fejemet vertem a falba a hülyesége miatt. Én értem, hogy meg lett bántva, de annyira sajnálom, hogy nem lett jobban kidolgozva, csak a hisztis és a tüzes énjét ismerhettem meg. Az előző részekben sokkal határozottabbnak és összeszedettebbnek gondoltam, de ebben a könyvben csalódtam a karakterében. Harminc éves nő létére, aki úgy olvastam, hogy elég sok dolgot megélt, nem képes ésszerű döntéseket hozni, felmérni a terepet, csak belerohanni a vesztébe. Minden szép és jó, Pace próbálkozik, ő meg elcseszi az egészet ismételten. Max apja felhívja, hogy találkozni akar, és kifogásként azt hazudja magának is, hogy hát ő Max apja, és jó lenne ha a fiának lenne apja. Legszívesebben megfogtam volna és jól megráncigálom, hogy basszus te lány, ott hagyott, két évig feléd se bírt nézni, és aki ott van melletted, számíthatsz rá, bebizonyította, hogy kellesz neki a fiaddal együtt, na pont annak nem adsz esélyt. Félre kellett tennem pár percre a könyvet, nehogy a falhoz vágjam idegességemben. Megtörténik a találkozás, „véletlenül” Pace is oda talál. Egy kis veszekedés történik, a férfi száján kibukik az igazság, de Kylie még mindig nem képes hinni neki. Nagyon érik neki a verés, az egyszer biztos. Pace még így is küzd érte, felvásárol rengeteg baba holmit, hogy a lány tényleg higgyen neki. Ez egy estéig még oké is, másnap reggel viszont Kylie közli, hogy villásreggelire mennek Max apjával. Pacenél kiborul a bili, csúnya, mégis igaz dolgokat vág a lányhoz, aki ott hagyja. Idióta. Sokszor amúgy tényleg nem tudtam eldönteni, mégis mi baja van Kylie-nak, annyi hazugságot hordott össze, csak azért, mert fél. Ez nem mentség, a félelem nem egy ember, hogy ennyire tartson tőle, és dühös is voltam rá emiatt. De megjött az esze, Max apját ott hagyta, végre mindenki megkönnyebbülhetett, hogy Pacet választja. Őszintén, már a végéért érdemes volt elolvasni, az volt a legédesebb befejezés amit valaha olvashattam, és hiába volt egy idióta sokszor Kylie, lassan elfogadtam. De azért még a verés jár neki, khm.

Kedvenc idézet:

- Pace. Nézz már rá! Olyan... mint egy felfújható szexbaba.