Vi Keeland - A megbizó

Cím: A megbizó
Író: Vi Keeland
Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Csak egy tipikus hétfő volt.Egészen addig, míg a nagyfőnök rám nem bízta egy reménybeli új ügyfél becserkészését. Kétévnyi bizonytalanság után a munkahelyemen egy csúnya baklövésem miatt ez a lehetőség, hogy bizonyítsak a senior partnereknek, minden, amire szükségem volt. Vagy legalábbis azt hittem…

Aztán besétáltam a tárgyalóba és beleütköztem a férfiba, akit meg kellett volna győznöm az együttműködésről. A kávém kilöttyent, a papírjaim szanaszét szóródtak a földön, én meg majdnem elvesztettem az egyensúlyom. És mindez a napom jobbik része volt. Mert ez a nagyszerű férfi, aki leguggolt hozzám, miközben úgy nézett rám, mintha élve fel akarna falni, nem más volt, mint az exem, Gray Westbrook. A férfi, aki után még csak mostanában kezdtem továbblépni. A férfi, akit a szívem megvetett, miközben a testemnek egészen más ötletei támadtak. A férfi, aki épp annyira karizmatikus és magabiztos, amennyire szexi. Valahogy mégis sikerült megtartanom a prezentációmat, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni az átható pillantását. Bár azokat a mocskos dolgokat, amiket a fülembe súgott az előadásom után, képtelenség volt figyelmen kívül hagyni. De az ki van zárva, hogy adjak neki még egy esélyt, pláne most, hogy az ügyfelünk lett. Vagy nem?

Vélemény

24 óra alatt büszkévé tettem magamat azzal, hogy elolvastam egy könyvet, ami már hetek óta alig sikerült. Végül jött Vi könyve, kirángatott az olvasási váltságból, amiért roppant hálás lehetek az írónőnek! Meglepődtem, hogy most kevésbé vesszük negatívra a dolgokat, és nincs akkora teher a főszereplő férfin, hogy a múltjában vájkáljunk, ahogy eddig. Egy éles in medias res kezdésbe csöppentünk, Layla és Gray már sokkal régebbről is ismerték egymást, sőt, hogy ezt tetézzem, egy párt is alkottak többé-kevésbé. De a lány nem kért Grayből, ő még se hagyta annyiban, megakarta magának szerezni Laylat. Nagyjából a könyv feléig ez is ment, könnyed flörtök, huncut pillanatok, de egy pillanat alatt váltottunk, mikor megjelent Max. Akárki akármit mond, sajnáltam a nőt, de bele is tudtam volna rúgni. Visszatérve, szóval Max hozta magával az esőt, vagyis a rossz dolgokat. Kiderült, hogy beteg, de ami annál is meglepőbb volt, hogy Graynek valójában volt egy lánya, akiről nem is tudott, és ez mindkét félt rendesen letaglózta. Engem is, az ember nem igazán számít egy ilyen pofán csapásra, meg a könyv felénél, de először az jutott eszembe, hogy egy csapásra olyan fordulatot vesz a könyv, mint a Nagyképű öltönyösben (amit amúgy imádtam, szóval mindenki menjen, olvassa, gyerünk!), de megkönnyebbültem, ahogy más vizekre terelődtünk.  

Magáról a történetről annyit szeretnék mondani, hogy már – már annyira valósághűen hatott az egész, néha elgondolkodtam, nem egy naplót olvasok véletlenül? De nem, nem azt olvastam, és mégis annyira a lelkemig tudnak hatolni Vi szavai. Eszembe jutott erről egy barátnőm szavai, hogy én folyton csak „pornót” olvasok, szóval erotikus műfajban, ami igaz, nem vetem meg az erotikát, de a romantikát se. Nem kell sokat agyalni rajta, könnyed, vicces, mégis... mikor belegondolok, hogy ezek a könyvek nekem mennyi erőt adnak, milyen megvilágításokat helyeznek az én kis világomba. Lehet szidni, lehet azt mondani, hogy jaj ez már egy agyon vontatott sablon, hogy már szinte mindenki erről ír. Lehet, van benne igazság, de sokszor emlékeztetőül kell kapnunk ezeket a könyveket, vagy ott vannak a leendő olvasok, akiknek kitudja melyik keveredik a kezükbe, ők még bizonytalan talajon állnak ezzel kapcsolatban. Kell az erotika, kell a romantika, de kell a fantasy is, mindegyiknek megvan a maga szerepe, kinek mi tetszik. Vi könyveiben azt szeretem, hogy rejtett és nyílt üzenetekkel bombázza az olvasót, szívből ír, kis mértékben, és néha eszembe jut, hogy szinte ugyanaz a vége, mégis... mégis kell az ilyen, kell a lelkemnek, a napjaimnak, hogy úgy érezzem, nem vagyok egyedül.  

Nem szeretnék kitérni a főszereplőkre, úgyis agyon dicsérném őket, folytatom inkább Ettával, Rippel, Ellával, Maxxel és Oliverrel. Etta karakterét nagyon szerettem, vicces volt, laza, szókimondó, de mégis tisztességes asszony, aki fiaként szerette Grayt, akármit is tett. A legédesebb anya figura, akivel eddig valaha találkoztam olvasás során. Rip... nos róla igencsak szegényes információkkal állok, még se zavar, kellett a karaktere, a múltja, hogy rávilágítsanak a szereplőink hibáira. Etta és Rip nagyszerű páros, szívesen olvastam volna még róluk többet, hogy beszélgetnek, vagy akármi. Megsúgom, drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek a végén, hehe.  

Kezdem Maxxel. Az a tipikus gonosz főszereplő, akit mindenki utál akármit csinál, DE jó volt látni, hogy antigonoszként megbánta amit tett, noha ezzel a bűnei alól nem lett felmentve, mégis... szóval elszomorodtam, hogy meghalt, nem érdemelte meg ilyen fiatalon a halált, főleg, hogy egy édes kisgyermeket kellett itt hagyjon. Egy bátorító vállveregetést neki, amiért megtartotta Ellát. 

Itt is vagyunk, a tündéri kis szívemnél, akit olyannyira imádtam, majd elolvadtam mikor Grayyel volt, meg úgy alapjáraton imádtam. Az a tipikus kisgyerek aki hiába tenne rosszat, akkor is magadhoz ölelnéd és agyon puszilgatnád. Mondjuk minden gyerekkel ezt csinálnám, sosincs olyan, hogy rossz gyerek, csak kíváncsi. Szóval visszatérve, szerettem őket, igen, még Maxet is, azért, és amiért kerekebbé tették a történetet. Olivernek amúgy valami felesleges szerepe lehetett, főleg az alkarjával.  

Köszönöm a recenziós
példányt az
Álomgyárnak.

Jaj, majdnem elfelejtettem Layla barátnőjét, akiről ugyanúgy olvastam volna még, klassz csaj volt és nagyon nagy szerencséje amiért megtalálta élete szerelmét. Komolyan, leülnék vele és megkérdezném: Haver,  hogy a viharba csináltad ezt? Szóval ja, el lennék vele:D Hibaként megemlíteném a szerkesztő „figyelmetlenségét”, nem vagyok főnök, hogy követ vessek rá, ezért, de olvasóként eltudom mondani, hogy mennyi a megengedett hiba az adott könyvben, és az nem rugózik fel 8-ra, ha 2 az ami úgy elviselhető. Sok elírást láttam benne, kezdve egy „Redben” szóval, esetleg szóköz, vagy párbeszédjel kihagyással, ami egy idő után nagyon zavaró, és elveszi az olvasás élményét.  

Összességében: 

Vi ismét lenyűgözött, egy olyan világot épített ahol megtaláltam a helyem, menedéket nyújtott, és életet lehelt belém. Ez a három dolog jellemzi őt, akárki akármit mond, egy kicsivel többet adott a világnak magából, amiért az ember soha nem lehet elég hálás.