Fényes Niki - Feketén Fehéren

Először is köszönöm az olvasási lehetőséget az EKÖNYVBAZÁRNAK!

Másodszor, jöjjön hát a kritika! :D

Cím: Feketén, Fehéren

Író: Fényes Niki

Tartalom/Fülszöveg: Deni Navarro nem ismer kegyelmet. 
Ő a város Ura, övé az utca, a szava maga a törvény. 

Öl, ha kell gyorsan és megbánás nélkül, 
bárkit eltapos, aki az útjába kerül. 
Elza Glyena McKennát a sors már sokat sújtotta.  A félárva lány szegénységben él és az apja kegyetlensége miatt, némán. Az utca gyermeke, aki ismeri a túlélés szabályait, megtanulta, hogy vannak csaták, amiknek egyszerűen ki kell várni a végét…. 
De a sors kiszámíthatatlan, egymás mellé sodorja ezt a két össze nem illő embert, végzetes vonzódással büntetve egymás iránt. Mit tehet Elza, mikor tudja, hogy addig nem szabadulhat, 
amíg Deni el nem küldi? Mit adhat fel az, akinek már csak a büszkesége szikrája maradt? Meddig tűrheti, hogy a város urának a játékszere legyen? És Deni… képes túllépni azon, hogy a lány, aki iránt lobogó vággyal ég, sosem lesz elég tökéletes ahhoz, hogy az általa elképzelt társa legyen?

Kritika: 

Úgy éltem a könyvhöz vagyis a telefonhoz, hogy semmit nem olvastam el magáról a történetről, se fülszöveg sőt még más kritikáját se, hogy miről szólhat. Őszinte leszek, csak a borítója keltette fel az érdeklődésemet ami tőlem megkapja a maximális pontot, mert rohadt jó! 😉

Maga a történet lassan bontakozott ki, megtekintést kaphatunk Deni életébe akiről elsőre azt gondolnánk, hogy egy Maffia vezér, forró fejű, minden reggel más lány van az ágyában és a nőket se veszi nagy számba. És ez még csak az első két oldal volt. Erre is számítottam amiből az első kettő valósnak bizonyult, viszont a többi a süllyesztőbe került. Deni tisztességes volt, mind a nőkkel, mind az exével ami igazán üdítő hatást váltott ki és szimpátiát ébresztett fel bennem, de emellett ott volt a családi háttere is ami miatt egyre jobban kezdtem sajnálni őt. Plusz pont, hogy a spanyolok a gyengéim. Megismerkedett egy néma lánnyal, aki drogot árult, mert az apja egy alkoholista aki nem bírja magát eltartani. A Navarro család igazságot is tett, és itt már az ember azt kérdezte volna, Na akkor hol a szerelem? Hol ebben a vágy amit Deni ecsetelt? Nos, a kérdésre választ kapunk, szívtipró spanyolunk nem bír a vérével és vissza megy a lányhoz akit egy numera után ott hagy. Azt hihetnénk itt vége is a vágynak, mégis Deni egyre jobban kívánja a lányt. A találkozgatások és aktusok  előrehaladtával egyre inkább könyörögtem már a két szereplőnek, hogy vegyék már észre, ez nem pusztán kémia, nem hazugság, nem kamu. Idegőrlő volt, amellett még az is bökte a csőrömet, hogy akkor az olaszok voltak vagy mások akartak keresztbe tenni a Navarro családnak? Tetszett, hogy nem csak a szerelmi ügyekbe megy bele az írónő hanem amellett egy megoldatlan ügyet is igyekszik elsimítani Deni által. Elzát nagyon megkedveltem, erős lány volt, nagy szája, mégis annyiszor sajnáltam mikor Deni beszólogatott neki, de akaratlanul is nevettem rajta, mert édes kis csipkelődés volt. Igaz, gonosz csipkelődés, de Denit imádni kell <3. A vége felé közeledve, úgy éreztem nem akarom letenni, olvasni akarom még, megtudni mi lesz később velük, de ebbe csak egy rövid betekintést nyerhettem. Azért a boldogító igenre kíváncsi lettem volna :D.

Összességében:

Egy nagyon jól megírt történet, tele kis csavarokkal, beszólogatásokkal és összetartó, szerető családdal amire mindenki vágyna. Ajánlom azoknak akik szereti a jól megírt maffiás történeteket, a spanyolokat grrr és azt a szenvedélyt amit ettől a könyvtől kapsz! Garantáltan beléd férkőzik és könyörögni fog azért, hogy olvasd el, utána nincs megállás, elnyel a világa! 😘

Kedvenc idézetek:

"Sose mutatta ki, ha mérges volt, sőt semmilyen érzelmet nem mutatott. Már húszévesen megtanulta ezt, és a javára fordította. 

    Ebben a világban csak így maradsz életben. Sose mutasd, ha bánt valami, ha mérges vagy, ha félsz. Csak így tudod megtartani, ami a tiéd. És ami a tiéd, arra mindennél jobban kell vigyáznod. Ez határozza meg, hogy ki vagy, és mennyire vagy erős."

"Amikor azt mondod valakinek, hogy megölték a testvéredet, sajnálkoznak a fiatalsága miatt. Fel se mérik ésszel és szívvel, milyen is az. Deni és Romi tudta. ők átélték.

Amikor annyira szörnyű a tudat, a körülmény, hogy még bele se mersz gondolni. Mert ha megteszed, nem csak az fáj, hogy nem látod többet a szerettedet, hanem az is, ahogyan meghalt, és te tudod, hogy fájt neki. De még elképzelésed sincs róla mit is gondolt akkor, vagy volt-e ideje gondolkodni. Amikor elgyengülsz már a gondolattól is, a szó szoros értelmében szörnyű. A szíved nem bírja elviselni a fájdalmat, amikor a lelked az agyad hatására, egyre jobban vérzik, és menekülsz az érzés elől. Amikor lefekszel aludni, és megjelenik az elmédben a kép, hogy mi történt vele, fel kell állnod és ki kell menned az udvarra. Mert menekülhetnéked van az érzés elől, ami lebénít. Mintha valaki a mellkasodra ülne. Szükséged van a vigaszra, és mégsem nyújt senki."

"- Nekem miért nem hoztál burritot? - szegezte neki a kérdést a mindig éhes Romeo.

- Hoztam. Éppen azt eszem - nézett rá bocsánatkérően Juanitó."

" - Néha azt kívánom Deni, bár sose ismertük volna meg a világnak ezt az oldalát. Nézd meg a családot, anyám olyan, mint egy élőhalott. Nézz meg minket, van pénzünk, hatalmunk, mégsem vagyunk boldogok Az egyetlen jó dolog az életünkben Denito, a fiad, semmi más. Kell nekem Lia, bátyám. Nem fogom elbaszni magamtól."

"Az emlegetett szamár megérkezett, kezében egy zöld pufi dzsekivel. Leült vele szembe, majd a zsebébe nyúlt, és az asztalra tette a visszajáró pénzt. Deni elhűlve nézte, hogy adott a lánynak kétezer dollárt, az pedig csak egy kabátot vett magának, ezen kívül semmi mást, és még a visszajárót is visszaadja.

 – Elzitá, mondd, te hülye vagy? – kérdezett rá a számára nyilvánvalóra. A lány válaszként a fejét rázta.

– Dios mio, tedd el azt a pénzt. A nők nem adják vissza a pénzt. Ha felfogtad bólints. – A lány bólogatott. – Oh Dios, me he aligerado – felelte Deni."

"A gyönyörű fekete fényezésen nagy, rózsaszín betűkkel a következő volt ráírva az egyik oldalára.

Ma a piros tangámat vettem fel!

Deni nem volt biztos benne, hogy látni akarja a többi részét a kocsijának. A motorház tetején egy pálcika ember volt, alatta szintén írás.

Én vagyok Batman, és ma nem zuhanyoztam.

Deni fújtatva görnyedt össze a látványra. Ez nem létezik! Ilyen nincs a mesében sem! A másik oldalon ismét írás várta.

Ne kövess, el kell bújnom, ma viszik a szemetet!

Lassan fújta ki a levegőt, nem akart többet látni. Megöli, ennyi volt. A kocsi tetejére egy hatalmas fasz volt rajzolva, alá írva pedig ez:

Bizony ekkora vagyok!"

"– Fiúk, ma vigyáznom kell magamra. Megfenyegetett az asszony, hogy felgyújtja a lakást. – Jókedve volt. – Megteszi – tette hozzá. Ő jól tudta, hogy Elza megtenné."