Stephen King - A sárkány szeme

Cím: A sárkány szeme

Író: Stephen King 

Tartalom/Fülszöveg: Egyszer ​régen, valamelyik másik világban, Delainben élt Roland király. Nem volt különösebben jelentős uralkodó, de béke és nyugalom honolt a birodalmában. Telt-múlt az idő, a király haja őszbe csavarodott, s bizony gondoskodnia kellett utódról. Nőül vett egy kedves, jólelkű ifjú nemeshölgyet, Sashát, kitől két fia született, Peter és Thomas. A fiúk cseperedtek, tanultak, elsajátították mindazt, amit a hercegeknek kell, hogy majdan az idősebbikből jó király váljon, s a fiatalabb mindenben támasza legyen. 

Hanem ott élt az udvarban Roland fő tanácsadója, Flagg, a nagy hatalmú varázsló, maga a megtestesült gonosz. Ő bizony nem akarta, hogy béke és nyugalom legyen – feltett szándéka volt, hogy feldúlja a birodalmat, háborút és viszályt szít, mert csak akkor érezte jól magát. Intrikált és ármánykodott, merényletet követett el a fiatal királyné ellen, rontást hozott az emberekre. Sasha halála után ő vette a kezébe a hercegek nevelését. Peter határozott jellemű, daliás ifjúvá serdült, akire a kevésbé jó képességű, előnytelen külsejű Thomas mindig féltékeny volt. Ezt használta ki a sötét lelkű Flagg aljas terve megvalósításához: csapdát állít Peternek, eltávolítva ily módon az útból, s midőn a gyenge Thomas lesz a király, ő kedvére mozgathatja, mint egy bábot, s megvalósíthatja a baljós álmát, a káoszt… 

Nem véletlen, ha ismerős neveket fedez föl a történetben, Kedves Olvasó, mert Stephen Kingnek ebben az izgalmas, fordulatos fantasymeséjében kissé mintha a Setét Torony világában járnánk, ahol a jó és a gonosz erők vívják igazából soha véget nem érő harcukat…

Kritika:

Stephen Kingről mindenki halott már, főleg a mostanában megjelenő könyv filmjéről, az Azról - angolul It -, de most nem is ez a lényeg hanem A sárkány szeme. A borító ha őszinte akarok lenni akkor nem nyerte el a tetszésemet, sőt ha egy könyvesboltban láttam volna, meg sem veszem. Igényes vagyok borítók terén és szerintem ez a könyv megérdemelt volna egy ezerszer jobb borítót is. Annak az oka, hogy elolvastam leginkább barátnőmhöz vezethető vissza akitől ajándékba kaptam és a mai napig hálás is vagyok neki ezért, különben lemaradtam volna egy apró kis csodáról. Maga a történet emlékeztet egy tűz körül elsuttogott meséhez ami nem is a megfélemlítést szolgálná hanem tanító jelleg lenne. Ezt tényleg elképzeltem és talán el is mondom majd :D. 

Jóságos Roland - ahogy becézték a királyt - karaktere olyan volt akit könnyen lehetett manipulálni amit fő gonoszunk előszeretettel meg is tett. A királyt nem nevezném gonosznak hiszen amiket tett, nem önakaratból hanem befolyásból végezte el, amiért igazán nem lehet rá haragudni. 

Flagg tipikusan az a személy aki lelki szemeink előtt az ördögöt képviseli és bevallom, utáltam is az elején mikor megölte Sashát, viszont a történet előrehaladtával egyre inkább lehetett megkedvelni mivel ő segített hozzá leginkább a történet végkifejletéhez, noha erről ő nem tudott, de minden neki köszönhető.

Jöjjön hát a kedvenc szereplőm, Ben, akit már az elejétől fogva imádtam. Szívmelengető módon barátkozott össze Peterről akit az évek alatt sem tagadott meg, sőt egyre inkább harcolt az igazáért a maga módján. 

Thomas és Peter kapcsolata soha nem volt felhőtlen, a kisebbik fiú, Thomas, mindig is irigy volt a bátyjára amiért őt jobban szereti az apja. A sírás kerülgetett mikor Roland kidobta a kis Thomas ajándékát, pedig szívét lelkét bele tette a faragásba. Arra számítottam ettől a ponttól, hogy Thomas velejéig romlott lesz, majd meghal, pont ahogy Flagg is tervezte, de a vége felé közeledve meglepő fordulat bontakozott ki. Thomas fel lépett Flagg ellen az utolsó pillanatban és őszintén örültem ennek mivel mindig is reménykedtem, hogy Thomas képes lesz JÓt tenni. Mondhatni visszanyal a fagyi elven sikerült. Tovább olvastam volna még ha lehetséges, érdekelt volna Thomas sorsa, no meg Peterré is.

Összességében: 

Maga a történet kiválóan fel van építve, egy szereplő sincs feleslegesen, ami segíti a történet előre haladását a végkifejlethez. Ajánlani tudom minden Stephen King rajongónak és azoknak akik csak el szeretnének olvasni egy "mesét" ahol jók és gonoszok egyaránt megtalálhatóak!

Kedvenc idézet: 

"... A rossz emberek sokkal inkább hasonlítanak a kutyákra, mint az ördögre. A kutyák barátságosak, de buták, mint a legtöbb részeg ember. Amikor a kutyák izgatottak és zavartak, harapnak; amikor az emberek izgatottak és zavartak, fegyvert fognak. A kutyák remek háziállatok, mert hűségesek, de az az ember, aki csupán háziállat, szerintem rossz ember. A kutyák lehetnek bátrak, de gyávák is: néha vonítanak a sötétben, és behúzott farokkal inalnak el a veszély elől. A kutyák ugyanolyan lelkesedéssel nyalják meg egy rossz gazda kezét, mint egy jóét, mert nem tudnak különbséget tenni a jó és rossz között. Egy kutya néha a moslékot is megeszi, majd kihányja azt, amit a gyomra nem bír, aztán még több moslékot kér."