R. Kelényi Angelika - Mennyei Bűnök

Köszönöm a recenziós
példányt az Álomgyárnak!

Cím: Mennyei Bűnök

Író: R. Kelényi Angelika

Oldalszám: 293

Fülszöveg: 1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 

Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették. 

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Kritika:

Borító: Igazán tetszetős, passzol a történethez, a régmúlt időket idézi. Kellemes a színek kombinációja, nem lett tele zsúfolva felesleges szereplőkkel, csak a lényegre összpontosít. Szerény személyemnek elnyerte a tetszését, szemeztem is vele egy ideje, szóval most örömmel konstalálom, hogy a könyvespolcomon is elhelyezkedik. 

Tartalom: Történetünk két szereplő életével kezdődik, az első Marco Fiore, a másik Blanca Riva. Ez fejezetenként változik, hogy az író kinek az életét mutatja be. Megtudhatjuk, hogy Blanca Riva modellt áll, hogy eltarthassa két árván maradt húgát, míg Marco Fioreról kiderül, hogy ópiumfüggő és a múltjában történt hiba miatt vált ilyenné. Viszont barátja, aki akkor sem mondott le róla, hogy milyen világi dolgokra tért a papság után, kitartott mellette és most egy feladatot szeretne neki adni, mégpedig, hogy a Sant' Ambrigo zárdáról derítse ki, igazak-e amit a hercegnő Maria Luisa nővérről elmondott. Kívülről ezt nem tudja elintézni, és egy Isteni szerencsének köszönhetően botlik bele Blancába. Róla megejtve pár szót: nagyon szegény helyen él, minimális lakbért fizet, cserébe tűrnie kell a ház urának a kutakodó kezeit. Húgai teljesen ellentétek, Nella nem szeret ott élni, nagyra vágyik és ebből a rossz tulajdonságából kifolyólag el is veszi a lakbérre szánt pénzt, amivel Blanca ki akarta volna fizetni a ház urát. Innen indult a baj, szívességet kért, hogy később fizessen és a sunyi ház úr ki is használta a helyzetet. Sarokba szorította szegény lányt, hogy ha nem fizeti ki a hónap végén, akkor a testével fizet. Blanca tehetetlen, alig tudja összeszedni az arravalót, a testvérével is össze vesznek, aki elhagyja a házat másnap reggel.  A helyzet kilátástalannak tűnik és az sem segít, hogy a ház úr előbbre hozza a fizetés idejét, hogy mégis megkapja azt a testet amire áhítozik már 5 éve. A lány mégis megszerzi az összeget amit kér a ház úr, de erre a férfi bepöccen és elveszi amire régóta vágyott. Blancan felülkerekedik a harag és mérgében leszúrja a ház urát, többször is. Elájul, miután nincs több ereje, pár órával pedig a húga talál rá és fut el segítséget kérni és így botlik bele Marco Fioreba aki tökéletes alanynak tartja a lányt, hogy bevonuljon a zárdába és információt gyűjtsön neki. Felkészítik a lányt, majd ahogy felépül, már rögtön a zárdába megy, ahol meglepő eseményeket kell átéljen. Vagyis inkább eseményt. 

Vélemény: Kezdjük is az elején, mégpedig a megszerzésével. Először azt hittem, a téma és a világ messze fog állni tőlem, majd húzom a szám néhány résznél, de meglepő módon erre nem került sor, könnyen magába szippantott és elfeledtette velem, hogy amúgy felkéne súroljak :D . Viccet félre téve, tetszett a világ amiből az író ihletet merített, az írás stílusa, hogy nem sieti el a dolgokat, hanem lassan vázolja fel a cselekményt és ezzel idegi összeroppanás szélére sodorja az olvasót, főleg, hogy a legjobb résznél hagyja abba. Röhejes, de tudom mit éreznek most már azok, akik engem olvastak. Igazán élvezetes volt, hogy nem onnan kezdődött el, hogy találkoztak, nem rögtön a második fejezetben pillantják meg egymást, hanem szépen lassan, fokozatosan ismertetve meg a szereplőket és azok lelki és élet világát. A szereplőket nagyon megszerettem, mindegyik kapot jó és rossz tulajdonságot, nem lett egyik se, túl jó, viszont túl rossz se. Az író fogalmazása könnyed, hamar befaltam, és annyira idegesített, hogy abba kell hagyjam párszor, hogy elvégezzek valami házimunkát, mert volt az a késztetés, hogy olvasd még, gyerünk, van benne valami amit meg kell tudj. Nos, hallgattam a belső hangra, mivel tényleg nem csalódtam, egy résznél se unatkoztam, pedig volt hely ahol semmi eget rengetőt se csináltak, mégis élvezhető maradt. Egyszerre volt fordulatos, titokzatos, nyílt és rejtőzködő amitő csak még jobban akarja az ember a folytatását. Jómagam is! Innen is üzenem az írónőnek, hogy kérem, ne hagyja abba, megbolondulok ha nem derül ki a titok és nem jön össze a két főszereplő! 

Kedvenc szereplő: Valentini atya.

Kedvenc jelenet: Mikor a pap összeszedte szegény Marcot az ópium barlangból. Olyan kis aranyosak voltak. 

Összességében:

Élveztem minden betűjét, magával ragadott és beszippantott a világába. Kell ennél több? Aki még nem olvasta, az tegye meg, minden szavát élvezni fogja! 

Ha szeretnéd elolvasni itt rendeld meg! 

Kedvenc idézetek: 

[...] Nem akart olyan emberrel találkozni, akik ismerték a múltját, nem akarta, hogy lássák, mivé vált. Újakat pedig esze ágában sem volt beavatni a pokoli érzéseibe. Akivel pedig nem beszélhet gyötrödéséről, az nem barátja, hisz a barát az, aki a lecudarabb pillanatban is kiáll érte. [...] 

- A hercegnő két szeméért vállaltam el, amice... És ez elég nagy baj.... nekem. Kell egy nő.

Valentini döbbenten bámult rá.
- Most? Azonnal? Megőrültél? Ettől a történettől, hogy lehet gerjedelmed?
Marco először meglepetten nézett vissza, aztán felnevetett.
- Szóval kinek jár az esze paráznaságon, drága barátom? Eszembe sem jutott a testi szerelem. Kell egy nő, akit beküldök a zárdába, hogy a szemem és a fülem legyen.
- Ja? - szégyellte el magát a nagydarab pap. - Az utóbbi időben csak szerelemmel kapcsolatban emlegetted a nőket, ezért...
- Ugyan, Giorgio, ne magyarázkodj! - csapott a hátára Marco, és megértő pillantást vetett rá. 

[...] Egyébként pedig mindig pap maradsz, akár akarod, akár nem. Akkor is, ha elhagyod az egyházat. Akkor is, ha világi életet élsz. Tudod jól, akit egyszer pappá szentelnek, örökre pap marad.