R. Kelényi Angelika - Barcelona, Barcelona

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!

Író: R. Kelényi Angelika
Cím: Barcelona, Barcelona
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 364
Hangulat: Kellemes, nyárias, tökéletes egy nyaralásra
Fülszöveg: Caroline Wood a híres londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. Az álma az, hogy íróként dolgozhasson a neves újságnál, de főnöke nem támogatja a törekvését. Ezért gondol egyet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát. Egyedül...
Caroline biztos benne, hogy Barcelonában olyan cikkeket írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, melyek végre felnyitják a főszerkesztő szemét is. Egyedül azonban még ennj js unalmas, így egy szerinte zseniális ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. Minden napra egyet...
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is...

Vélemény&Tartalom:

Spoiler veszély!!

Már megjelenés előtt kinéztem a könyvet, a borítója teljesen megfogott, édes volt, könnyed és nyárias, pont amire az emberfia vágyik egy ilyen forró évszakban. Az írónőt már ismertem, tudtam, hogy fantasztikusan ír, ami garancia volt arra, hogy minőségit olvassak. A Mennyei bűnöket imádtam, azt hittem képtelenség ennél tovább lépni, ennél a magasabb szintnél, de Angelika képes volt rá, amiért legszívesebben leborulnék a lábai elé. Történetünk Londonban kezdődött, a főszereplő Caroline születésnapján, ami ugyan olyan jól kezdődött volna, mint más embernek, de hát nem minden fenékig tejföl ilyenkor. Ahogy beért a munkahelyére, rögtön lankadt a kedve, a főnöke utasította, hogy rúgja ki az egyik rovat főszerkesztőjét, mivel csaláson kapta. Caroline jó lelkű nő, nem igazán volt kedve végig nézni egy távozást, de megtette, így a rovat megüresedett, cikkíró után kiáltott. Caroline szabad idejében érdeklődik a gasztronómia iránt, blogot is vezet róla, még sincs olyan nézettsége, mint amit szeretne. Úgy érezte, le kell csapnia erre a lehetőségre, főleg azok után, hogy Ben, a hitvány alkalmi barátja, éppenséggel magasról tesz rá, úgy érzi lépnie kell ez ügyben. Beregisztrál a Loveme-ra, ott olyan sok spanyol férfit talál, hogy úgy érzi a kellemest összekötheti a hasznossal, így születik meg az ötlete. Irány Barcelona!

A főnöke nem lelkesül az ötletért, úgy gondolja Caroline jobb titkárnőnek, mintsem rovatvezetőként, de megadja neki a lehetőséget, hogy megírja azt a cikket, persze feltételekkel, mint sok más helyzetben bárki tenné.

A kiruccanás ideje eljön, Caroline izgatott, de már az első nap nem úgy sikerül ahogy tervezi. De végül is eljut Barcelonába, hát ez a lényeg emberek! Caroline-ban tiszteltem, hogy ki mert lépni a komfortzónájából, belevágott valami újba, és nem félt az ismeretlentől, harcolt az álmaiért. A legtöbb esetben határozott, kedves nőként ismertem meg, a rajongása, a pozitív hozzá állása felvillanyozott, pedig abszolút ilyen személyiség vagyok én is. Visszatérve a történetre, Caroline megérkezett a hotelbe, ahol is megismerkedett egy csövesen kinéző angol férfival. Azaz Tommal, aki, mint kiderült a szálloda tulajdonosa, aki nem mellesleg jóképű is, ha éppenséggel nem szörfös felszerelésben tolja a napjait. De ne siessünk előre, főszereplőnk megcsodálta a gyönyörű panorámát ami a Güell palotát jelképezte, nem messze pedig a La Rambla volt. Carolinet teljesen letaglózta a látvány, de ismét betolakodott Thomas a látképbe, kedvesen érdeklődött, de a lány készülődésre hivatkozva ott hagyta őt a fenébe. Egy kicsit lefeküdt, hogy kipihenje a repülő fáradalmait, de legközelebb csak a randi előtt fél órával ébredt fel, így minél hamarabb összekészítette magát, ne nézzen ki úgy, mint aki az ágyból rángattak ki, noha pontosan ezt történt. Még volt pár perce, így betért a szálloda kis bárjába egy italra, de hős szerelmesünk újra feltűnt, barátságosan közeledett, de a lány nem igazán volt rá vevő, főleg akkor nem mikor megérkezett a randi partnere. Bevallom, életemben nem röhögtem ilyen jót senki randevúján, bár sokszor már sajnáltam szegény Carolinet, amiért ilyen szerencsétlen palit fogott ki. A Barcelonáról alkotott elképzelése rohamtempóban ívelt egyre lentebb. Nagy bosszúsan tért vissza a szállodába, legördült pár pohár aminek következtében összehaverkodott Thomassal, akiről másnap tudta meg, hogy éppenséggel annak a tulajdonosa ahol eltölti a mindennapjait egészen a randiig. De egész máshogy alakul ez a kiruccanás, teljesen elolvadtam Thomas közeledésétől, ahogy ez a pár nap, szinte hónapoknak érződött külsős szemmel. Három nap tömör gyönyör, hasonlóan szemre vételezte ezt Caroline is, de magam sem voltam másképp. Olvadtam, szomorkodtam, nevettem és csodálkoztam. Teljesen azonosultam a lánnyal,mint ha saját magamat láttam volna visszaköszönni az oldalakról. Kiderült, hogy Thomasnak van barátnője, aki éppenséggel a Kánaán után tért vissza Barcelonába, ezzel belerondítva egy bimbózó szerelembe. Látatlanban is utáltam Wandát, de ahogy bejött a képbe legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Kicsit se vagyok pszichopata, áh dehogy. Mint ha egy jókora pofont kevertek volna úgy éreztem magamat, az eddigi cukormáz helyét átvette a maró sav, égett és idegesített egyszerre. Úgy látszik Angelika nem csak a régi korban állja meg a helyét, a modern és túl csorduló romantikát se veti meg néhány kisebb fordulattal vegyítve. Imádom, imádom, imádom! Visszatérve, ugye megjelent Wanda, pont akkor mikor Caroline bocsánatot akart kérni, és azt hitte képes lesz megbeszélni pár dolgot Tommal. De nem így történt, helyette a délutánt egy parkban töltötte, a lehető legrosszabb érzésekkel vegyítve. Noha pálcát törhetnénk a feje felett, hogy mégis mit várt, barátnője van, de biztos vagyok benne, hogy hasonlóan, ha nem is pontosan úgy, de a lányok többsége érzett már ilyet. Szomorúsággal telve, csalódottan és becsapottan, legszívesebben csak sírtunk volna a barátnőnk vállán. Öreg, fiatal, nem számít, nők vagyunk, és tudjuk milyen érzés. Egyszerre nevetünk és sírunk, szomorúak és mégis boldogok vagyunk. Ez volt a pillanat, amikor sokkal közelebb éreztem magamhoz Caroline-t, sorstársnak, mint egy barátnőt akit az ég adott mellém, hogy képes legyek túl vészelni a nehéz időket és ez fordítva is igaz legyen. Caroline bárki lehetne, és épp ez a jó a karakterben, nem hihetetlen képességekkel van megáldva, simán csak nő, aki a szerelmet keresi. Caroline-ból erőt merítettem, az eddigi félelmeim, hogy Magyarországon és Románián kívül távolabbra vágyjak, álmodozzak, most sokkal valósabbnak tűntek, aprónak, és én legyőzhetetlennek éreztem magam. Caroline is felállt, elment az utolsó randira, másnap pedig haza ment. Felszegett állal, büszkén és összetört szívvel. Thomasról is ejtve pár szót, nos ha eddig voltak férfi karakterek akiket szerettem, ez az ifjú fiatalember felhúzta magát a ranglétrán. Egyszerre volt édes, határozott, kisfiús, sértődött, és odaadó. Minden egyes szava utat nyitott a szívembe, végérvényesen pedig meg is szerettem. Az ilyen kapcsolatokat preferálom, először barátok, játékosan közelednek, és a végén összejönnek! ❤ Hát ki a fene nem örülne ennek? Nos, szerintem senki, titokban mindenki erről álmodhat, a szíve mélyén érzi, hogy ez a tökéletes kapcsolat. Nos, nem a távkapcsolat, de a kezdetek megfelelnek az elvárásoknak :D .

Összességében: 

Üdítő volt megismerni Angelika egy másik írói arcát, olvasni, magamba szívni a lapokat. Most volt az első alkalom, hogy rettegtem az utolsó fejezetektől, nem tudtam mi lesz, egyszerre voltam kíváncsi és nem is. Az izgalom pedig végig kísért, folyamatosan vigyorogtam, és csak néha lankadt le a mosoly az arcomról. Csak megerősíteni tudom az előttem lévőket: Ez tényleg a nyár legjobb könyve! Üdítő, felpezsdít, és izgalomba tart bármi is legyen. 

Kedvenc idézetek:

- Nem tudom, akarnék-e folyton izzadni, ha meglátom a pasimat... mint egy korai klimax... - csóválta a fejét, aztán arcon csókolt, és otthagyott.

[...] - Ilyen könnyen még sosem sikerült megszereznem egy lány telefonszámát sem... - dünnyögte [...].

- Dehogy - nevettem fel. - Rettenes fickók voltak, mintha egy Almodovar filmből léptek volna ki...
- Transzvesztiták? Melegek? - hördült fel, mire én még jobban nevettem.

- Úgysem életed nagy szerelmét keresed, nem igaz?
- Sosem lehet tudni, a legváratlanabb helyzetekben csaphat be a villám... - ingattam a fejemet [...].

Az esélytelen, plátói szerelmeknél nincs szánalmasabb, kész szenvedés.