Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak!
Író: Ludányi Bettina
Cím: Nyomodban
Kiadó: Álomgyár
Fülszöveg: Te megszegnéd a törvényt, ha egy élet lenne a tét?
Daisy Carvalho Serra, a rendőrség tanácsadó nyomozója mocskos ügybe keveredik. Egy olyan gyilkosságban segíti a rendőrség munkáját, amelyben az elkövetés módja nagyon emlékezteti egy korábbi ügyre. Csakhogy az akkori sorozatgyilkos már halott. Oliver Walsh, a helyi bűnszervezet, a Fantomok egyik vezető beosztású bűnözője, vádalku fejében segíti a helyi erőket az információszerzésben. A nyomozás nagy erőkkel zajlik, ám van a rendőrök között valaki, aki sokkal többet tud, mint amennyit megoszt a hatóságokkal. Vajon ki az, és mi a célja a hallgatással? Hogyan birkózik meg Daisy a két gyilkosság között húzódó párhuzammal, és egyáltalán mi köze van az esetekhez? Milyen messze megy el a gyilkos, ha a bosszúvágy hajtja?
Ludányi Bettina írónő regénye ezúttal egy árulással és cselszövéssel teli világot tár az olvasók elé, ahol nem tudni, ki jár előrébb egy lépéssel: a gyilkos vagy a rendőrség. Titkok, hazugságok, valamint az ész és a szív harca egyetlen történetbe csomagolva.
Kritika:
Tartalom:
Daisy Carcalho Serra rendőrségi tanácsadóként dolgozik. Elfognak egy Fantomot, de ezek mellett egy gyilkosság is történik, így Daisy vádalkut ajánl, egész ügyes módon. Kicsit kijátsza a rendszert, de a cél szentesíti az eszközt, szokták mondani. Egy furcsa kapcsolat alakul ki köztük, hihetetlen nagy szenvedéllyel és elfojtott vágyakkal, de nem csak ez a lényeg. A gyilkosság kisértetiesen hasonlít egy olyan sorozatgyilkoséra, akit Daisy azt hitte elfelejthet, de nem járt sikerrel. Fel kell emlegetnie a múltat, kiteregetnie a szennyest, hogy az ügy tovább haladjon, az emberi életek kioltásának a száma nullához közel essen. Amint az üggyel igyekszenek előre haladni, úgy a vágy is szárba szökken Daisy és Oliver között. A lány hiába ellenkezik, egy alkalommal megadja magát, de alig kap valami jót, a másnap nagyon sok rosszat tartogat. Egyre valószínűbbnek érzi, hogy a megérzései helytállnak, és nem csak Oliverrel szemben, hanem az egész sorozatgyilkossággal. A fejete tetejére fordul minden, és mire észbe kapsz, beszippant, a bőröd alá férkőzik, és kiforgat a hitedből. Na, ez a Ludányi Bettina stílus!
Vélemény:
A könyvet már megjelenés előtt kinéztem, a fülszöveg megfogott, a borítója teljesen levett a lábamról. Alig vártam, hogy bele kezdjek, szinte kiáltottak utánam a lapok, mikor végre a kezembe foghattam. Mégis, az olvasásra pár nap után került sor, de alig tudtam letenni, a világa teljesen beszippantott. Nem első alkalommal tapasztaltam ezt, már a Meghasadt valóság is egy tökéletesen összerakott könyv volt, örültem, hogy az író ezen a vonalon indult el, az előző könyveit nem igazán olvastam, de a mostaniak valami eszméletlenül jól sikerültek. Alig várom a sorozatot, ismerve őt biztos kapunk egy jó kis függő véget. Megint szenvedhetek:D
Daisy érzései a férfi iránt egyre hevesebben mutatkozik meg, mint mikor égő tűzre olajt öntünk, itt sem történik máshogy. Az elején azt hittem, Oliver csak játszadozik a lánnyal (ami mondjuk igaz is volt), de az aggódás, amit Daisy iránt táplált, a cselekedetei és a szavai a férfi mellett foglaltak álláspontot. Az én szívem is tegyem hozzá.A mű előre haladtával betekintést kaptam az életükbe, fokozatosan tárult elém a múltjuk, jelenük és a jövőről alkotott elképzelésük is. Mikor végre fülen csípték a tettest, reménykedtem benne, hogy az író most ad egy boldog véget, derűvel és fénnyel karöltve, de a vágyaim csúfos bukást szenvedtek, elméletileg ki lettek dobva a kukába miután jól megtaposták őket. De talán, ezért is szeretem annyira az írót, kecsegtet minket a boldog vég, de csak ritkán adatik meg, még a való életben is elég kevésszer. Bettina műve realisztikus, már annyira, hogy az egész cselekmény filmként vetült le előttem, pedig elég ritkán történik ez velem. Daisy karaktere több szempontból is összetettnek számít, a magas iQ szintje, a tettei, a gondolkodás módja. Érződik a szereplőn, hogy rengeteget szenvedett, az egész sztorin áthidaló a bűntudata, körbe lengi és fojtogatja. Szegényt, tényleg sajnáltam, hisz nem tehetett róla, hogy ilyen az apja, és más gyerek is félt volna a helyében. Az Oliver és közte lévő vágy, elvette az egész mű élét, mint amikor az ételt megsózzuk picit, így létre jön a tökéletes összhang. Oliver viszont meglepett, egyszerre volt kitalált és valódi szereplő, voltak hibái, erősségei, megismerhettem a múltját, ami nem volt épp fenékig tejföl, de ezt egy Fantomtól nem vártam máshogy. Sokszor úgy éreztem magamat, mint ő, nem tudtam minden részletről, a kirakósból csak darabokat láthattam, de vele ellentétben, én nem jöttem rá egyhamar a dolgokra. De a dolgok a helyére kerültek, az utolsó két fejezet megvilágította a helyzet másik oldalát, engem pedig teljesen lesokkolt. Mindenre számítottam csak erre nem. A történet olvasása közben igyekeztem össze rakni a szálakat, próbáltam rájönni, hogy ki lehet a tettes, de ismét fel lettem ültetve. Ludányi Bettina túl járt az eszemen, nem is első alkalomra, de a vége… Nos, elmondhatom, hogy életemben nem kaptam még ilyen befejezést. Emiatt, pedig nagyon pipa vagyok. Hogy lehet vége egy könyvnek így??
Összességében:
Ki kiáltom, hogy Ludányi Bettina Magyarország koronázatlan krimi írója, meghökkentő és fordulatos történeteivel, minden műfaj rajongót levenne a lábáról. Elénk tárja a valóságot, drasztikus döntéseivel fenn tartja az olvasó figyelmét, egészen a végéig ahol ismételten felül írta önmagát. Egy őrült krimi, tele vággyal, szenvedéllyel, gyilkossággal, és egy csipet romantikával megfűszerezve!
Kedvenc idézetek:
- Miért nem adta oda a hadnagynak? - szegeztem neki a kérdést.
- Mert magával kötöttem egyezséget, és nem vele - mondja marcona hangszínnel.
Ha valakit neked szánt az élet, akkor nem harcolhatsz ellene. Akkor is visszatérnél hozzá, ha ő lenne maga a sátán. Oliver lenne az enyém? Az én ördögöm?
- És önnek mi a szenvedélye? - hebegtem zavartan, és csak későn jövök rá, hogy ezzel a kérdéssel egy elég magas labdát küldtem felé.
- Épp őt nézem - üti le gondolkodás nélkül.
- Az előbb még félig aludtál - pislogok fel rá elkerekedett szemekkel.
- Aztán kinyitottam a szemem, és a csinos kis feneked hívogatóan rám kacsintott.
- Látom, itt is működik a biztonsági rendszer - biccent a jobb oldali ház felé, ahol egy nyugdíjas korú asszony már kint is termett a tornácon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése