Anne L. Green - Arcátlan Csábító

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak és Anne L. Green-nek a dedikálást. Még most sem tudom eldönteni, hogy utáljam az írónőt, vagy imádjam. Ki is fejtem bővebben miért:

Cím: Arcátlan Csábító

Író: Anne L. Green

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg: Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét. 

Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában. 

A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat. 

De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

KRITIKA:

Borító: Őszintén fantasztikus, amikor Molyon először megláttam csak tátogtam, a színkombináció és pasas teljesen letaglózott. Ki képes ilyet kitalálni? Na és a cím magáért beszél, a romantika rajongóinak ez a legfinomabb ínyencség amit piacra dobtak. Erre a bizonyíték, hogy a pénteki nap folyamán, mikor olvasni kezdtem a könyvet, csaknem 5 tanár és 10 osztálytársam mondta, hogy el szeretnék olvasni. *Dagad a melle a büszkeségtől* 

Tartalom: Spoiler veszély!!!!!
Az írónő rögtön egy kis monológgal kezd, leírja Olivia álláspontját, hogy éli meg, hogy a világ ellene fordul, hogyan képes bátor lenni és kiállni még a legszörnyűbb helyzetekben is, például a születésnapi buliján amit nem épp szeretett volna megtartani, de kénytelen eltűrni egészen addig míg a kollégája fel nem bukkan és közli főhösnőnkkel, hogy bizony az anyja éppen abba a hibába esett, mint általában az ügyfelei. Oliviánál ez kiveri a biztosítékot, kénytelen magára vállalni a fizetést, mivel nem szeretné, hogy a helyzet rosszabbodjon. Végül ott hagyja a szüleit és testvérét, Kevint, hogy visszatérjen a házába ahol nem túl rózsás helyzet fogadja. A barátnője bulit rendezett és mindent szanaszét hagyott. Én már itt felmondtam volna a szolgálatot, viszont Olivia türelmesen kezelte a helyzetet és szerencsésen a munka helyére ért. Ügyet kapott, végre úgy érezte elismerést kap, viszont egy telefon hívás miatt újabb ügye lesz. Ki kell derítenie egy ügyet ami egy régóta körözött Fantomhoz vezet. Olivia elindul a nyomon, viszont arra tényleg nem számít, hogy a gardróbban találja magát egy sármos pasival, akiről fogalma sincs, hogy kicsoda. Az események fokozatosan indulnak be, Olivia és az ügynök (biztos, hogy az? :3 ) nyomoznak a Fantom után, egyik találkozás jön a másik után és a vonzalom tagadhatatlan. Végül kiderül az igazság, és ha azt hinnénk ez a vége, az író tetézi a feszültséget és egyre nagyobb buktatók elé állítja főhöseinket, mindennek indokot ad, realitást amit nem igazán tudtam kétségbe vonni. De a vége a legnagyobb csattanó, és tudom, hogy ezzel minden egyes olvasó egyet ért. Anne L. Green üt, de rendesen, kíméletlenül, határokat nem ismerve. 

Vélemény: Határozottan tetszett és noha ez a második könyvem az írótól, biztosra állítom, hogy nem az utolsó, mivel Anne L. Green a bűvkörébe zárt. Atya ég, a dedikáláson is éreztem, hogy nem fogok csalódni, már az író kisugárzása azt sugallta, hogy nem mindennapi dolgot tud, és ez a könyv be is bizonyította. Egy olyan történet szálat kapott el amit tapasztalatom szerint nagyon hosszadalmas és bonyolult megírni, de mégis, olyan jól helytállt ebben, hogy le a kalappal előtte. Figyelt arra, hogy bizonyos helyeken épp annyi információt csepegtessen ami felkelti az olvasó figyelmét és arra ösztönzi, hogy tovább olvassa és mire felébred a kábulatból már véget is ér a történet. Korrektül felvolt építve, látszott, hogy rengeteg munka volt vele, a stílusa pedig magával ragadó. Már értem miért szeretik ennyien a könyvét :D . Nem volt összezsúfolva, tetszett, hogy az író nem esett abba a hibába, hogy elfelejtkezik a többi karakteréről, mint például Olivia barátnőjéről, bár Kevinről igazán többet is megakartam tudni:D . Az ügyek helytállóak voltak, tökéletes magyarázatot adott minden kérdésemre ami felmerült a könyv kapcsán, néha már azt hittem az író a fejembe lát és úgy válaszol mindegyikre. Egy szó, mint száz, nem unatkoztam, a történet belém ivódott és szerintem évek múltán is bennem marad. 

Általában az ilyen témákat kerülöm, nem szeretem a nyomózos történeteket, az olyanokat amikben hazudnak esetleg bűnöznek. Mégis vannak olyan könyvek, amik ráébresztenek, hogy pont ezek kellenek nekem, pont ezeket imádom és ezt az irományt ezek közé tudom sorolni, mivel képes volt bennem felébreszteni a hitemet, a reményt, hogy nem teljesen égtem ki, nem kötelességem minden esetben hajtani. Olivia karaktere irigylésre méltó, szerintem minden nő hasonló szeretne lenni. Független, magabiztos, intelligens, gyönyörű. Az meg igazán tetszett, hogy hiába volt Niko mellette és hiába érezte magát a közelében gyengének, önmaga maradt, amiért újabb plusz pont. 

Niko karaktere meglepően jól sikerült, még akkor sem vesztette el a rossz fiús énjét mikor megismerte Viát, de mégis tudott változni. Miért nincsenek ilyen férfiak a valóságban? :(((((


Összességében:

Fantasztikus volt, minden egyes embernek ajánlani tudom, az írót idézve "sokoldalú", mint a történet, mint a karakterek akiket megelevenített. A pilóta napszemüvegről pedig tuti Niko fog eszembe jutni;) 

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Kedvenc idézetek:

[...] Nekem az ilyen báránylelkű, teszetosza emberek  nem jöttek be. Akkor már inkább az a fajta férfi, aki jó alaposan megdönget hajnali kettőkor is, és nem kér hozzá engedélyt. Ez tuti kérne, még ránézésre is.  

- Hogy lehet olyan felelőtlen, hogy egyedül jött? Lehet, hogy veszélyes - korholta.
- Na és magácska? Nem gondolkodott, mielőtt betört ide? Nem fél? - Alig bírtam elnyomni a vigyorom. Oh, ha tudnád!- Nem szokásom.
- Mit? Gondolkodni vagy félni? [...]

- Ki a jó fene vagy te? - szorult ökölbe a keze.
- Mától hívhatsz a rémálmodnak - húztam féloldalas mosolyra a szám.

- Rámenős vagy inkább türelmes legyek? - néztem a szemébe.
- Egyik sem. Nem bírja a töketlenkedést, de a tapadós faszikat sem szereti.
- Akkor? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Legyen férfi - somolygott.
Na bumm! Sokat segítettél. Ez aztán jó tanács.

- Van kedved játszani? - intettem a szememmel az asztal irányába.
- Elég régen fogtam már dákót a kezemben - mélázott el, én pedig pajzánul vigyorogtam. Mikor újra rám nézett, vette a lapot, és elpirult. - Úgy értem, kijöttem a gyakorlatból.

- Nem tudom, megfigyelted-e, de a csúnya emberek mindig menő autóval járnak - indította be az autót.
- Ja, a kis farkúak pedig naggyal kompenzálnak - feleltem a legnagyobb természetességgel.

[...] - Ki gondolta volna, hogy ekkora gyakorlatod van vastagabb csövek keskenyebb nyílásba való bejuttatásában - gúnyolódtam. [...]